Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2011. augusztus 31., szerda

Hasznos oldalak 8.

Bár már korábban ajánlottam őket egy riport kapcsán, most külön is felhívom a figyelmet a Felelős Családi Vállalkozások Magyarországon Egyesületre, melyet 2009 novemberében alapítottak régóta sikeres magyarországi vállalkozó családok. Olyan családi vállalkozásokat igyekeznek összegyűjteni, melyeknek fontos a társadalmi szerepvállalás, munkahelyek teremtése és fenntartása a szorosan értelmezett munkájuk mellett. Az egyesület képzéssel, konferenciákkal, kutatási támogatással járul hozzá ezen célok eléréséhez.
Honlapjuk itt található, s külön felhívnám a figyelmet a Munka Törvénykönyvének tervezett változásairól írt gondolataikra, mely honlapjukon is megjelent.

2011. augusztus 30., kedd

A közmunka béréről

A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény alapján a Kormány hozott egy rendeletet (170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet), melyben megállapította a közmunka bérét, s a közmunka garantált bérét. Ez utóbbi azoknak jár, akiket legalább középfokú iskolai végzettséghez, szakképesítéshez kötött munkakörben dolgoztatnak.
A rendelet szerint a közmunka bére:
- havibér esetén 57.000 Ft,
- hetibér esetén 13.120 Ft,
- napibér esetén 2.624 Ft.
Teljesítménybér esetén a fenti összegeket a közmunkás csak teljes munkaidő és a teljesítmény százszázalékos teljesítése után kapja meg.
A közmunka garantált bérénél némileg magasabbak ezek az összegek:
- havibér esetén 78.000 forint,
- hetibér esetén 17.950 forint,
- napibér esetén 3.590 forint.

A törvény további feltételt fűz a közfoglalkoztatási garantált bér összegéhez: ezek szerint a közfoglalkoztatási garantált bérnek el kell érnie a közfoglalkoztatást közvetlenül megelőzően folyósított álláskeresési járadék, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi összegét, de a közfoglalkoztatottat megillető munkabér a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér összegét csak többletteljesítés esetén haladhatja meg.

A további részletek a fenti rendeletben olvashatóak, a rendelet hatálya a 2011. szeptember 1-je után létesített közfoglalkoztatási jogviszonyokra terjed ki.

2011. augusztus 24., szerda

Megmarad a kismamák felmondási védelme

Az MTI közölte azt a nyilatkozatot, melyben a FIDESZ frakció nevében Czunyiné dr. Bertalan Judit megerősítette: a jövő Munka Törvénykönyvében is fennmarad a védett korban lévő munkavállalók, várandósok, szülési szabadságukat töltők, illetve a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadságon lévők felmondási védelme. (A nyilatkozat azonban nem szól pl. a meddőségi kezelésben részesülő nők eddig meglévő, hasonló védelmének fennmaradásáról.)

2011. augusztus 23., kedd

Hallottatok már a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesületről?

Őszintén bevallom, én most találkoztam először a nevükkel. A hrportal-on van egy cikk, melyben az egyesület elnöke, Rudas László beszél a kismamák munkába állásának nehezítő tényezőiről. A cikk egyébként a Járulékkedvezményekkel támogatnák a kismamák visszatérését címet viseli, amely nem a legszerencsésebb a tartalmat tekintve, ugyanis Rudas László ennél sokkal többről beszél; azért ajánlom ezt az írást mindenképpen, mert szinte végig bólogattam, ahogy elolvastam: igen, igen, ez már bennem is megfogalmazódott, ezt éreztem.
Az első a TGYÁS, GYED időszaka alatt felgyülemlett szabadság kérdése; noha most már ezt is lecsökkentették, még mindig egy év után jár a szabadság a munkába visszatérő kismamának – amit a munkáltató fizet. Egyfelől szép gesztus a jogalkotó részéről, hogy elismeri ezt az időszakot munkában töltött időnek (az is), noha csak részlegesen, de a finanszírozást meghagyja a munkáltatónak, akinek ez egy újabb púp a hátán, s valljuk be, a munkavállaló gyermekvállalásából ő közvetlenül nem profitál.
A másik az az időszak, amiről már én is írtam korábban: a magyar állam sokak szerint szokatlanul bőkezű a gyermeket vállaló munkavállalókkal, mikor igen hosszan biztosítja nekik a TGYÁS, GYED ellátást, noha nem alanyi jogon, hanem egyre szigorúbb feltételeket szab. Viszont ezek az ellátások jóval magasabb összegűek az alanyi jogon járó GYES-nél, ezért kevesen mondanak le róluk, ha fel is merülne valami munkavállalási lehetőség. Ugyanis, míg ezek az ellátások járnak, addig semmilyen már jogviszonyból nem lehet bevétele a jogosultnak (kivéve egy nagyon szűk kört: egyes szerzői jog alá eső bevételeket.) Ezért vagy nem él a jogosult kismama az esetlegesen felmerülő lehetőségekkel, vagy ha van rá mód, akkor feketén mégis megteszi – de mindenképpen a későbbi munkavállalás akadály lehet ez a konstrukció. Kívánatos lenne, ha korlátozott mértékben ugyan, de mégis lehetne egyéb tevékenységet végezni a TGYÁS, GYED felvételével egyidejűleg.
S csak utoljára beszél a járulékkedvezményekről (ezért sem értem a címet), mely egyébként már részlegesen megvalósult; itt konkrétan a GYES mellett munkát vállalókról van szó.

Ahogy olvastam, egyre inkább az az érzésem támadt, hogy igazából az egész rendszert kéne a legkisebb részletekig áttekinteni: először a juttatási rendszert, aztán a munkaerőpiacon való elhelyezkedést segítő eszközöket átnézni, a gyermekek nappali elhelyezését biztosító intézményrendszert fejleszteni (s most nem is feltétlenül az óvodai-bölcsődei férőhelyek bővítésére gondolok, az a jelen körülmények között utópisztikus, hanem arra, hogy a civil kezdeményezéseket, családi napköziket, szülők önszerveződő megoldásait hogyan lehetne támogatni.) S nem mindig egy-egy elemét változtatni ennek a bonyolult, komplex rendszernek (aztán csodálkozni, hogy az nem hozza meg a kívánt eredményt, s visszavonni az intézkedést.)


Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület: http://www.fbn-h.eu/

2011. augusztus 22., hétfő

Egy korábbi poszt módosítása, avagy megszűnt a passzív táppénz

Egy korábbi poszt módosítása

A legtöbb kérdés idáig a TGYÁS, GYED és a biztosítási jogviszony megszűnése címet viselő posztomhoz érkezett, nem véletlenül, hiszen az elmúlt években igencsak megnehezítették a magasabb összegű, biztosítási jogviszonyhoz kötött pénzbeli ellátásokhoz való hozzáférést: azaz szűkítették azoknak a körét, akik TGYÁS-ra, illetve GYED-re lesznek jogosultak.

2011 nyarától kezdve megszüntették a passzív táppénz intézményét is; ez azért fontos, mert ha a biztosítási jogviszony megszűnt még a TGYÁS igénylése előtt, akkor is be lehetett számítani az ellátás igényléséhez szükséges 365 napba a passzív táppénz időszakát. Mivel ez megszűnt, ezért a beszámítható időszakokból is kevesebb maradt.

Itt van a pontos jogszabályi hely (forrás: net.jogtar.hu):
Ebtv.
40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és
a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy
b) a biztosítás megszűnését követően negyvenkét napon túl baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül.
(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 365 napi biztosítási időbe be kell számítani
a) a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj folyósításának az idejét,
b) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 napot,
c) a rehabilitációs járadék folyósításának idejét.
(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. Ha a terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelem a szülés várható időpontját megelőző 28 napnál korábban kerül benyújtásra, akkor a kérelem elbírálására vonatkozó határidő a szülés várható időpontját megelőző 28. napon kezdődik.

2011. augusztus 20., szombat

Az új Alkotmányról

Az új Alkotmányról

Jövő év elején lép hatályba az új Alkotmány, melyet már idén tavasszal elfogadott a Parlament. Mivel ez lesz az új alaptörvény, mely a jövőbeni jogalkotást teljes mértékben meghatározza, érthető, hogy egy csomóan feszült figyelemmel kísérték létrejöttének folyamatát, majd végleges formáját.
Ebből a szempontból szeretném kiemelni az új Alkotmány XVIII. Cikkének (1) bekezdését, mely a következőképpen szól:

(1)   Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár a törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

Mire lehet számítani akkor, ha a nők gyermekvállalásának támogatása (mely a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát is jelent) ugyanabban a kategóriába kerül, mint a betegség, rokkantság, árvaság, özvegység és munkanélküliség – csupa váratlan baj, szerencsétlenség? Ilyen alapvetéssel vajon milyen szemléletű törvények fognak születni?

2011. augusztus 18., csütörtök

Cikkajánló: Meddig járjon felmondási védelem a kismamáknak?

A nyári uborkaszezont alaposan felkavarta a Munka törvénykönyvének tervezett változása: ennek terméséből szeretnék most ajánlani egy cikket, mely a hrportal.hu-n jelent meg a fenti címmel. A felmondási védelemnek arról a sajátos esetéről szól, mely a három év alatti gyermeket nevelő szülőket illeti meg, abban az esetben, ha gyermekük hároméves kora előtt visszamennek eredeti munkahelyükre dolgozni, vagy új munkahelyen helyezkednek el. Az írás szerzője szerint e védelemnek ez a fajtája erősen vitatható, mivel indokolatlan előnyt ad a kisgyermekes szülőknek a többi munkavállalóval szemben; nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak tartja ezt a megoldást a magyar munkajogban.
Érdemes rajta elgondolkodni: ugyan nagy biztonságot ad ez a felmondási védelem, de vajon nem lesznek ezáltal a kisgyermekes szülők (elsősorban a nők) túl rizikós munkaerőnek minősítve?

2011. augusztus 17., szerda

Jakab Andor és az ő igazsága

Az elmúlt két hétben csak a való világban éltem, rengeteget kirándultam, úsztam, madarakat és bogarakat figyeltünk a gyerekekkel; igazából egyszer éltem csak az alkalommal, és csatlakoztam a netre, akkor is csak pár percig. A mai nappal ennek az idilli időszaknak vége szakadt, újból itt ülök, s próbálom a női munka terén felhalmozott lemaradásomat bepótolni; azaz egyfelől az interneten nézegetem, hogy milyen változások történtek az elmúlt két hétben, másfelől a közbeszédben tipikusan női munkának tartott tevékenységeket űzöm, például irdatlan mennyiségű szennyes ruha kimosásán-teregetésén-leszedésén vagyok túl.
A ruharinglispílt most hagyjuk, senkit sem untatok a részletekkel (na jó, egy hatalmas adag még itt tornyosul a hátam mögött, ezért mereven a monitort bámulom és gépelek.)
A női munka terén ott ejtettem el a fonalat, hogy felkerült az internetre a Munka törvénykönyvének jövőbeli módosításának egy tervezete, mely sok szempontból igen-igen hátrányosan érintené a női munkavállalókat. Azóta persze már sokat szelídült ez a javaslat, egyelőre annyi biztos, hogy semmi sem biztos, de lesznek változások az eddigi szabályozásban, s igen valószínűnek látszik, hogy nem a nőket védő szabályok lesznek meghatározóak a jövő Munka törvénykönyvében. Úgy érzem, a következő hetekben-hónapokban nem leszek téma híján, csak győzzem megírni… de most nem is a jogszabályokkal szeretnék foglalkozni, hanem azzal a blogolóval, aki bejegyzésével hihetetlen népszerűségre tett szert igen rövid idő alatt: igen, Jakab Andor írásáról van szó, amelyre sokan reagáltak már, értettek vele egyet, vagy utasították el, elemezték szakértők, s mezei blogolók. A blogger saját bevallása szerint pamfletnek szánta az írást; ez a műfaji jelleg azonban nem mindenkinek volt egyértelmű, ezt mutatja a reflexiók sokfélesége is. Sokan kezelték úgy, s ezt mutatja a facebookon gombamód szaporodó lájkok sora is, hogy na végre, itt az igazság bajnoka, kimondta azt, amit idáig csak halkan, suttogva lehetett emlegetni: kinek kellenek a problémás munkavállalók, mikor van kevésbé problémás is? Minek küzdünk részmunkaidőért, mikor szívás az egész a munkaadónak, hiszen bőven talál olyat, aki napi nyolc (vagy még több) órát lenyomna a munkahelyén? Ugyan kinek van szüksége vállalkozóként egy olyan munkaerőre, akinek Damoklész kardjaként ott lóg a feje felett, hogy bármikor terhes lehet, szülhet, otthon marad a gyerekkel – vagy ha mindezt már végigjátszotta, akkor is ott van a beteg lett a gyerek kártya, melyet bármikor kijátszhat? De mondok egy még rosszabb esetet: kinek kell olyan alkalmazott, aki vette a bátorságot, s az évek során megöregedett?
S akkor jött Jakab Andor, s végre kimondta, hogy a király meztelen: beszélhetünk esélyegyenlőségről, meg a diszkrimináció tilalmáról, lehet ezer törvényi korlát, az élelmes munkaadónak nem jelent semmilyen akadályt, hogy ezeket kijátssza, s lehetőleg már az állásinterjún kiszúrja a problémásnak ígérkező eseteket. S hogy megtört a jég, már többen helyeseltek neki, vagy éppen szedték le róla a keresztvizet. Majdnem mindegy is, hogy eredetileg minek szánta az írást, önálló életre kelt, tabukat döntött, s bátorságot adott olyanoknak is, akik idáig nem merték gondolataikat ilyen széles nyilvánosság előtt megfogalmazni: ugyan mit kezdjen egy profitorientált vállalkozó a koloncként nyakába szakadt terhes-öreg-beteg munkavállalóval?
A törvény ugyanis még ebben a pillanatban világosan előírja a munkaadó kötelességeit: nem mondhat fel egy csomó esetben, ki kell fizetnie a szabadságot a fizetés nélküli szabadságról visszatérő dolgozónak (ha egyre kevesebb idő után is), a táppénz harmadát utalnia kell az OEP-nek (ha ez egyre kevesebb összeget is jelent.). Más kérdés, hogy a gyakorlatban már kidolgozottak azok a módszerek, amelyekkel ezeket a kötöttségeket ki lehet kerülni. S ha a terveknek hihetünk, igény van arra is, hogy ezeknek a módszereknek a törvény erejével polgárjogot adjanak: elég csak egy pillantást vetni a fent már említett Munka törvénykönyvének megfelelő passzusaira.
S valljuk be: Jakab Andor cikke ugyan nem egy tudományos alapokon, felméréseken nyugvó írás, de nem véletlenül tudott ennyi embert megmozgatni. Van benne valami, ahogy mondani szokták, noha korántsem a teljes igazság. Gondoljunk bele: valóban Vállalkozó Jánosnak, aki a saját tőkéjét kockáztatja, ugyancsak áttételes haszna származik abból, ha Alkalmazott Zsuzsa gyermeket vállal, otthon marad a gyermekkel az első időkben, s később is megpróbálja gondosan nevelni. Sokkal később lehet, hogy éppen Alkalmazott Zsuzsa gyermeke fogja meggyógyítani Vállalkozó Jánost valamilyen súlyos betegségből, vagy viszi el minden hétfőn és csütörtökön Vállalkozó János otthona elől a szemetet, de Vállalkozó Jánosnak most keletkezik költsége és egyéb gondja-baja Alkalmazott Zsuzsa családalapítási terveivel kapcsolatban, s a haszon kiszámíthatatlan – (megtörténhet az is, hogy éppen Alkalmazott Zsuzsa gyermeke fogja kirabolni őt, de ez már túl messzire vezetne.)
Azonban ha nem egyéni szinten nézzük a dolgot, akkor bizony szüksége van arra Vállalkozó Jánosnak, hogy Alkalmazott Zsuzsa vállaljon gyermeket; ha Magyarország demográfiai helyzetét nézzük, akkor lehetőleg ne is egyet, ugyanis feltörekvő ifjúság nélkül ez az ország élhetetlen lesz még Vállalkozó János életében – s ezt ő sem szeretné. Makroszinten tehát a legtöbb vállalkozó elismeri, hogy szükség van arra, hogy a nők gyermeket vállaljanak, de mikroszinten azért fáj minden egyes forint, amit erre kell kiadni. Nem is tudom elítélni: nagyon sokáig azt kellett megtanulnia Vállalkozó Jánosnak és társainak, hogy ugyan nekik elő van írva, hogy mennyivel kell hozzájárulni a közjóhoz, azonban ez a köz elég gyakran cserbenhagyta őket, különböző szabályokkal megnehezítette, sőt, sok esetben ellehetetlenítette működésüket. Nem csoda, ha ezek után inkább az egyéni hasznukat próbálják meg maximálni, itt és most, s nem bíznak a szebb jövő ígéretében; olyan próbálkozás pedig kevés volt, mely a két szint közötti szakadékot próbálta volna áthidalni, s Vállalkozó Jánosnak a költségeit mérsékelni.
Még mielőtt megvádolható lennék azzal, hogy egyetértek Jakab Andorral (amennyiben én sem pamfletként úgy értelmezem az írását), sietek leszögezni: távol áll tőlem minden olyan törekvés, mely a hátrányos helyzetűnek tartott embereket igyekszik eltávolítani a munkaerőpiacról. De fenntartom: valószínűleg ezért lett ennyire népszerű ez az írás; mert sokan érzik a saját bőrükön a mostani helyzet visszásságait: a problémás munkavállaló (s most a blog miatt a gyermeket váró nőket emeltem ki, de minden csoportra igaz), és a munkaadó ellenérdekű felekké válnak, s a törvényi szabályozás, s a nyomán kialakult helyzet sok helyen nem engedi, hogy bizonyos kényszerpályákról letérjenek a felek. Ha pedig a jogalkotási tendenciákat nézzük, a jövőbeli szabályozás sem kívánja feloldani ezt az ellentétet, csupán a jogokat és kötelességeket csoportosítja egy kissé át.
Ami nagyon hiányzik, az az egész rendszernek az újragondolása abból a szempontból, hogy gyermeket váró munkaerőre szükség van, idős munkaerőre szükség van, sőt, beteg munkaerőre is szükség van, természetesen nem betegként, hanem ebben az esetben az a cél, hogy mielőbb meggyógyuljon. De amíg a mostani rendszernek egy-két elemét emeljük ki, változtatjuk meg hirtelen (lásd: munkavállalás és GYES, különböző járulékkedvezmények, nők nyugdíjazása 40 év után stb.), addig érdemben nem fog semmi sem változni. Még akkor sem, ha az az elem jól működik a bezzegországként számontartott skandináv államokban: nem old meg semmit például a kötelező apai GYES időszaka semmit a rendszer egészének változása nélkül – ha a mostani helyzetben simán csak bevezetnék, akkor családok ezreit hozná igen nehéz helyzetbe.
Olyan jogi szabályozás kell tehát, ahol minden család (és minden munkáltató és munkavállaló) ki tudja alakítani a számára legjobb megoldást; olyan szabályozás kell, ahol tere van az egyéni megoldásoknak, ahol nem külső tényezőkön buknak meg a mindenki számára legjobbnak tűnő kompromisszumok. Viszont ennek átgondolására - úgy néz ki – most sem idő, sem pénz, sem központi akarat nem jut. Addig maradnak a gyors, tűzoltás jellegű megoldások, melyek nem vezetnek messzire.