Az Mt. rendelkezései szerint a munkaszerződés alapvetően határozatlan idejű, tehát külön meg kell jelölni a szerződésben, ha a felek határozott ideig tartó szerződést kötnek; természetesen az időtartam elejét-végét pontosan kijelölve.
A határozott ideig tartó munkaszerződést nem lehet rendes felmondással megszüntetni. Meg lehet szüntetni a felek közös megegyezésével, rendkívüli felmondással (a rendkívüli felmondás indokait a törvény rendkívül szigorúan is szabályozza, ezért ezzel tényleg nagyon indokolt esetben élnek a felek), s ha az elején próbaidőt is kikötnek a felek, a próbaidő időtartama alatt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt.
Viszont a határozott időre szóló szerződésnek egyszer csak vége szakad; ha munkavállaló éppen gyermeket vár vagy már gyermeket szült, akkor könnyen megeshet, hogy újabb szerződést nem kötnek vele, s ott marad hirtelen biztosítási jogviszony nélkül. (Ez a biztosításhoz kötött ellátások szempontjából igen nagy baj is lehet, erről később írok majd, mert számtalan variáció képzelhető el ebben az esetben)
Ez megint az az eset, mikor „nem védi meg” a munkajog a kismamát, akárcsak a próbaidő esetén; próbaidő alatt ugyanúgy fel lehet azonnali hatállyal mondani, mint bármely más munkavállalónak, határozott idejű munkaszerződés lejárta esetén pedig nem kötelesek vele újabb szerződést kötni, vagy a meglévőt meghosszabbítani.
A törvényalkotók persze tisztában voltak azzal, hogy a munkavállalónak általában nagyobb biztonságot ad a határozatlan ideig tartó munkaviszony, ezért is ez utóbbi a főszabály, de további korlátokat is állít:
- Automatikusan határozatlan idejűnek kell tekinteni, bármi van a szerződésben, ha:
Mt. 79. § (4) Határozatlan időtartamúnak kell tekinteni a munkaviszonyt, ha a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására az ahhoz fűződő munkáltatói jogos érdek fennállása nélkül kerül sor és a megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul.
Tehát azonos felek között-ismételt létesítés/meghosszabbítás- munkáltatónak nem fűződik hozzá jogos érdeke és a munkavállaló jogos érdekeit csorbítja; mind a négy feltételnek kell együttesen teljesülnie.
- Fő szabályként a határozott idejű munkaszerződést nem köthetik a felek 5 évnél hosszabb időre (egyetlen kivétel, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges), ha pedig ismétlődően kötnek egymással szerződést, s az egyes szerződés megszűnése – újabb keletkezése között maximum 6 hónap telik el, akkor a szerződések együttes időtartama is csak 5 évig terjedhet:
79. § (5) A határozott időre szóló munkaviszony időtartama - ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott időtartamú munkaviszony tartamát is - az öt évet nem haladhatja meg. Ettől eltérően, a (3) bekezdésben meghatározott esetben az engedély meghosszabbítása esetén az újabb határozott idejű munkaviszony időtartama - a korábban létesített munkaviszony időtartamával együtt - az öt évet meghaladhatja.
- A határozott idejű munkaszerződés automatikusan határozatlan idejű szerződéssé lesz, ha:
79. § (6) A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták.
