Elérhető az ILO-kritika

Ahogy már írtam róla, szeptemberben több szakszervezet együttesen megkereste az ENSZ Munkaügyi Szervezetét azzal a kéréssel, hogy a nemzetközi megállapodások és gyakorlat tükrében tekintse át a készülő új Munka törvénykönyvét. Az ILO válaszát novemberben kapták meg a szakszervezetek.

Hangsúlyozom, hogy az észrevételek a Javaslat szeptemberi állapotára vonatkoznak, azóta is változott a törvényjavaslat szövege, s valószínűleg lesznek még benne módosítások a következő időkben is. Azonban így is figyelemreméltó, hogy hány helyen kritizálja a Szervezet a nemek közötti egyenlőség megvalósulásának hiányát a szövegben.

A 8. pontban például felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény szövegében szerencsésebb lenne a nemektől független nyelvhasználat; a különböző nyelvezet ugyanis különböző viselkedést von maga után, ami a megkülönböztetés egyik forrása.

A 14. pontban az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvének érvényesülését nem látja biztosítottnak a Szervezet; javasolja, hogy egy általános diszkrimináció ellenes záradékot építsenek be a törvény szövegébe. A következő bekezdés kicsit visszacsatol az előzőleg idézett ponthoz; nagyon jó, ha a gyermeket nevelő nő kap kedvezményeket a munkaszervezés terén is, de ezek a kedvezmények járnának a gyermeket nevelő férfiaknak is; azzal, hogy csak az anyákat nevesíti ezzel kapcsolatban a törvény szövege, az azt is sugallja, hogy a családi élet szervezése is majdnem kizárólagosan az ő feladatuk. (Ugyanezt kifogásolja a később megemlített Munkaidő és pihenőidő fejezeteknél is.)

A 15. pontban a terhességgel kapcsolatban előírható vizsgálatokról szól a kritika; erről már én is írtam korábban – itt az orvosi vizsgálat definícióját javasolja pontosítani a Szervezet.

A 16. pont észrevételeinek megint köze van a gyermeket vállaló nőkhöz: itt kifejezetten az kisgyermeket anya fokozott felmondási védelmének megvalósulását hiányolják a szövegből – a későbbi szövegváltozatban a védett korban lévők fokozottabb védelmét kapja meg az a nő, aki gyermeke 3 éves kora előtt megy vissza a munkahelyére dolgozni.

A 22-23. pontok a szülési, illetve a gyermekgondozási szabadságról szólnak: itt igazából terminológiai pontosításokat ajánl csak a Szervezet.

Ezek a pontok szólnak közvetlenül a nők munkavállalásáról; természetesen a további észrevételek vonatkoznak a női munkavállalókra is, a blog témájának szempontjából azonban ezeket tartottam fontosnak kiemelni. A teljes, magyar szöveg itt érhető el.

ILO-dörgedelem az új Munka törvénykönyve alkotóinak

A máshol, pénzért végzett munka egész életünk minőségét befolyásolja. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy milyen légkörben végezzük, s nem mellesleg, milyen keretek között töltjük általában időnk legértékesebb részét. Az első és legfontosabb jogszabály, mely befolyásolja mindezen körülményeinket, a munka világáról szóló jogszabály; Magyarországon ez a Munka törvénykönyve, mely éppen most alakul át teljesen, ahogy már számtalanszor írtam róla ebben a blogban.

Az ENSZ Munkaügyi Szervezete, az ILO szerint sok jó nem vár a magyar munkavállalókra, ha a jelenleg még javaslatként létező új törvény hatályba lép (a mostani elképzelések szerint teljes egészében 2012 júliusában). Külön kiemelték, hogy a szabályozás nyomán sérülne az egyenlő bánásmód elve és az esélyegyenlőség; tehát már névleg sem védené sokszor a női munkavállalókat a törvény.

Az összefoglalást olvasva hirtelen eszembe jutott a tegnap rádióban hallott hírösszefoglaló első mondata: Majdnem üres széksorok előtt megkezdődött a Munka törvénykönyvének vitája…

Az Országos Sajtószolgálat közleményét az ILO-kritikáról itt lehet elolvasni; a Munka törvénykönyvének véleményezését egyébként hat magyar szakszervezet kérte a szervezettől.

A jövő védelmére: Anyaság, apaság, munka

A Magyarországon is ratifikált 2000. évi 183. számú Egyezményhez készült ez a háttértanulmány; többedszerre olvasom végig, s mindig az az érzésem, hogy igen! igen! erről van szó. A tanulmány az anyaságot elsősorban a munkavállalás szempontjából vizsgálja; azaz hogyan valósulhat meg a biztonságos gyermekvállalás, hogyan kell védeni a várandós nők, illetve a szülési szabadságon, majd gyermekgondozási szabadságon lévő nők érdekeit. Nagyon fontos megállapítás, hogy mivel a gyermekek vállalása az egyéni elhatározáson túl össztársadalmi érdek is, ezért kell megakadályozni, hogy az anyaság a nők elleni diszkrimináció forrása legyen; ennek pedig előfeltétele, hogy ne egyedül a munkáltatókra terheljék a női munkavállalók gyermekvállalásával együttjáró költségeket, illetve, hogy az apák is egyre nagyobb szerepet vállaljanak a gyermekek körüli teendőkből.

Mindenképpen ajánlom olvasásra; külön érdekessége, hogy az egyes állításokhoz kapcsolódóan egy-egy ország gyakorlatát is bemutatja.

Lásd még: http://eznoimunka.blogspot.com/2011/09/cikkajanlo-mennyit-kereshet-ma-egy-no.html

Cikkajánló: Mennyit keres/het ma egy nő?

A hrportal-on jelent meg ez a cikk, mely nemcsak a fizetések nemek szerinti megoszlásáról szól, hanem rövid kitekintést ad a női munkavállalásra is; az ’50-es évektől egészen napjainkig. Bár a cikk terjedelme miatt nem alkalmas arra, hogy a női foglalkoztatottság összetett kérdését több szempontból is megvizsgálja, mégis sok érdekes kérdést felvet: külön tanulmányt érdemelnének az elnőiesedett szakmák, de hosszan lehetne írni azokról a területekről, melyek valahogy zárva maradnak a nők előtt.

S természetesen megemlíti azt a problémát is, mely mostanában – a Munka törvénykönyvének tervezett változtatása során is – szinte minden nap előtérbe kerül: a női munkavállalás és a gyermekvállalás összeegyeztetésének nehézségeit. Ehhez a témához szeretnék ajánlani egy ILO háttértanulmányt is, mely eredetileg a már korábban említett 2000. évi 183. számú Egyezményhez készült: A jövő védelmére. Anyaság, apaság, munka. Remélem, ennek a tanulmánynak a mondanivalója majd a jövő törvényalkotásában is megjelenik.

A diszkrimináció tilalma (avagy terhességi teszt munkába állás előtt)

Magyarország a 2004. évi CXI. törvénnyel hirdette ki az ILO 2000. évi 183. számú Egyezményét, mely az anyaság védelméről szól (s melyről még a későbbiekben bővebben is szeretnék írni.) A 8. és 9. cikk ír a munkaviszony védelméről, illetve a megkülönböztetés tilalmáról; ebben szerepel az a tilalom is, mely kimondja, hogy tilos terhességi tesztet vagy ilyen tesztről igazolást kérni akkor, amikor egy nő foglalkoztatásra jelentkezik, kivéve, ha olyan munkakörről van szó, mely a nemzeti jogszabályok értelmében tilos vagy kockázatos terhes vagy szoptató anyák esetében, vagy felismert, illetve jelentős kockázatot jelent a nő vagy a gyermek egészségére.

Magyarország tehát egy nemzetközi egyezményhez csatlakozva garantálja ezt a védelmet a nőknek. Nemzeti jogszabályait pedig az aláírt és elfogadott nemzetközi szerződésekhez kell igazítania. Mindezt azért tartottam különösen fontosnak megemlíteni, mert az elmúlt hónapokban sok-sok hír felröppent a Munka törvénykönyvének változásaival kapcsolatban, köztük az is, hogy vajon a jövőben kérhet-e a munkaadó terhességi tesztet a leendő munkavállalótól. Még pontosan mindig nem tudjuk, hogy az új szabályok hogyan kezelik ezt a problémát, de az ILO-féle nemzetközi szerződés akkor is hatályban lesz; talán ez némileg megnyugtató hír ebben az esetben.