Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2011. március 31., csütörtök

GYES és csökkentett munkaidő vagy teljes állás GYES nélkül? Ez a mai napi kérdés!

Ma van ugyanis 2011. március 31-e, azaz az utolsó nap, amikor mindazok, akik 2010. december 31-én GYES mellett teljes állásban is dolgoztak, eldönthetik, hogy heti maximum 30 órában dolgoznak ezután, s felveszik a GYES-t, vagy lemondanak a GYES-ről, s maradnak teljes állásban. (Már amennyiben saját döntésről beszélhetünk, ugyanis a munkaidő-módosításánál a munkáltatónak is van mérlegelési jogköre, ahogy erről korábban már írtam.)

Kivételek is vannak:

-         ha valaki tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevel, s utána GYES-ben részesül, akkor teljes állásban dolgozhat, nem kell lemondania továbbra sem a GYES-ről.
-         ikergyermekek esetén is lehet teljes munkaidőben dolgozni GYES mellett, azonban a GYES összege ilyenkor nem duplázódik, csak egyszeres GYES-t kap az igénylő szülő.
-        ha valaki otthonról dolgozik, akkor korlátlanul végezhető munka GYES mellett.

A nagyszülői GYES-re, és az örökbefogadói GYES-re (mikor három évesnél idősebb gyermek után kap az örökbefogadó GYES-t) külön szabályok vonatkoznak.

2011. március 30., szerda

Cikkajánló: Az anyukák önmaguk főnökei szeretnének lenni (delmagyar.hu)

Ezúttal nem is itthon, hanem Nagy-Britanniában. Bár gyanítom, Magyarországon sem más a helyzet. Az okok ismerősek: nem kedvez a brit édesanyáknak sem a sokszor rugalmatlan munkaidő, nem szívesen bízzák másra sokáig a gyerekeiket, úgy érzik, nagyon nehéz összeegyeztetni a családi életet a munkával...
S előbb is kell szembesülniük ezekkel a problémákkal, mint itthon, hiszen nincs lehetőségük sokáig otthon maradni; míg magyar társaikat - ha szerencsések, s van rá jogosultságuk, továbbá anyagilag is megengedhetik maguknak - csak a GYED, GYES letelte után érik utol ugyanezek a problémák.

Valóban egyedül a vállalkozóvá válás a járható út? Csábító a saját időbeosztás, hogy "nincs főnök"; ugyanakkor egy vállalkozásnál az ember saját magának tud a legkegyetlenebb hajcsára lenni, nincs szabadság, nincs táppénz sem sokszor. S nem is mindenkinek való a vállalkozói lét, nem bírja mindenki az ezzel járó folyamatos kihívásokat, stresszt, bizonytalanságot.

2011. március 29., kedd

A táppénz változásáról – jogszabályok alapján

A Magyar Közlöny 2011/32. számában jelent meg az a törvény, mely alapján drasztikusan csökkent a táppénz mennyisége: ez pedig az államháztartási törvény módosításáról szóló 2011. évi XXXI. törvény. Ennek 6. §- a egy másik törvényt, a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt módosítja.

Az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (8) bekezdése 2011. május 1-je után a következő szöveggel fog szerepelni:

„A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 200 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét.”

Ahogy korábban is írtam, a táppénz felső plafonja tehát az eddigi összeg felére csökken (idáig a minimálbér 400 %-a volt, május 1-je után ennek a fele lesz).

2011. március 28., hétfő

A Munka törvénykönyve 137. § (1) bekezdésének változásáról, azaz a veszélyeztetett terhesek táppénz-jogosultságáról

A munkavállalót naptári évenként 15 nap betegszabadság illeti meg továbbra is. A betegszabadságot a munkáltató fizeti, s magasabb összegű, mint a táppénz; a betegszabadságon lévő az őt megillető távolléti díjnak a 70 %-át kapja.

A kivételek változtak a Magyar Közlöny 2011/32. számában megjelent 2011. évi XXXI. törvény rendelkezései szerint. E szerint a 15 nap betegszabadságot nem érinti
1. a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt keresőképtelenség;
2. a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti keresőképtelenség. (ez az új elem a törvényben, a veszélyeztetett terhes nők tehát nyomban táppénzre kerülnek.)

A Munka örvénykönyve kiegészült még egy további 205. §-sal is, mely szerint ezt a szabályt 2011. április 30-a után kell alkalmazni (Az Mt.-t így módosító paragrafus is 2011. május 1-jén lép hatályba.)

Szabadon választható részmunkaidő GYES mellett?

A bejegyzés apropóját az is adja, hogy mindjárt itt van március 31-e, amikor letelik a türelmi idő: ezután az is, aki teljes állásban dolgozott, s mellette kapta a GYES-t is, választásra kényszerül; lemond a GYES-ről, s marad teljes állásban, vagy megtartja a GYES-t, s heti maximum 30 órában vállal munkát (azzal az engedménnyel, hogy ha otthonában dolgozik, vagy ha tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevel, akkor nincs ez a megszorítás; GYES mellett munkát vállalni egyébként csak a gyermek egyéves kora után lehet.)

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Ha valakinek volt korábbi munkahelye, s gyermekgondozási szabadság ideje alatt sem szűnik meg a vele való jogviszony, akkor a törvény felhatalmazza arra, hogy a védett időszakban egyoldalú jognyilatkozattal bármikor folytathassa a munkaviszonyt; a munkáltatónak kötelező visszavenni, megfelelő pozíciót biztosítani, a bérét pedig felemelni az időközben hasonló munkakörben dolgozók munkabérének megfelelően. Nagyon erős jogosítványokat ad tehát a Munka törvénykönyve a gyermeket vállaló munkavállalóknak.

De mi a helyzet abban az esetben, ha valaki pl. a GYED letelte után akar visszamenni, s gondolkodik a részmunkaidős megoldáson?

Először is, ha visszamegy dolgozni, akkor kiadják a felgyűlt szabadságait; ha korábban 40 órás munkarendben volt, akkor a korábbi szerződés szerint adják ki a szabadságokat, így ez az időszak is „teljes állásnak” számít, ezalatt tehát még nem lehet igényelni a GYES-t. Letelik a szabadság időszaka, s a munkavállaló elővezeti a kérését: a jövőben szeretne négy-, hatórás állásban dolgozni, s mellette igényelni a GYES-t (ez az összeg esetleg kompenzálhatja az így kiesett jövedelmet.)
S itt a bökkenő; noha egyoldalú nyilatkozattal kvázi „visszahelyeztetheti magát” korábbi munkakörébe, ez annyit tesz, hogy a korábbi, gyermeknevelési szabadság előtti szerződése szerint dolgozhat. Ha munkaszerződését – melynek lényegi eleme a munkaidő – módosítani szeretné, azt csak a munkáltatóval való közös megegyezés alapján teheti. (Kivéve, ha köztisztviselő, vagy közalkalmazott, nekik biztosít a törvény lehetőséget a részmunkaidőre, gyermekük három éves koráig.)
Szépen hangzik tehát az az indoklás, hogy a gyermeknevelési szabadságról visszatérő szülő maga dönti el, hogy GYES mellett részmunkaidőben, vagy GYES nélkül teljes állásban dolgozik tovább. Ez csak elképzelés lehet; a megvalósítás azonban már egyezkedés eredménye, s nem törvényadta jog.

2011. március 24., csütörtök

Cikkajánló: Még mindig a gyes-menedzsmentről

Korábban már írtam erről a nőnapi konferenciáról, ezúttal a hrportal.hu-n jelent meg egy nagyon jó kis összefoglaló.

Csak néhány dolgot mazsoláztam ki a cikk alapján:

-         felmerült, hogy nem mindig tudják megoldani a gyeséről visszatérő anya részmunkaidős foglalkoztatását a cégek; továbbá e téren a gyakran változó jogszabályok követése is nehézséget okoz (pár éve még csak 20 órában lehetett dolgozni GYES mellett, aztán 40 órában, január elsejétől ezt 30 órára csökkentették.)

-         nagyon fontos a kommunikáció, hogy a munkavállaló és munkáltató közösen gondolkodjon a lehetőségekről, a GYES utáni munkavégzésről, együttműködésről. ez azt is feltételezi, hogy a unkavállaló és munkáltató a gyermekgondozási szabadság ideje alatt is tartja egymással a kapcsolatot; jobb esetben kialakítanak olyan fórumokat, ahol rendszeresen találkoznak (ez persze lehet internetes felület, de akár céges rendezvények is) Noha jogszabály nem írja elő például, hogy a „védett három évben” a munkába visszatérni kívánó kismamának milyen határidővel kell visszatérési szándékát jelezni, az együttműködési kötelezettségből is következik, hogy ez a jelzés (írásban lehetőleg) időben történjen, hogy a munkáltató is fel tudjon készülni rá.

-         dobbantó munkakörök, képzések: ezek egyfajta átmeneti munkakörök, melyeket jellemzően rövid ideig töltenek be a gyermekgondozási szabadságról visszatérve, s segítik a visszatérő kismamákat, hogy újra megtalálják a helyüket a vállalati struktúrában.

Ami viszont még nem alakult ki, az valami egységes rendszer, ahogy a visszatérő munkaerőnek a reintegrációját elősegíti; egy-egy cégnél vannak nagyon jó kezdeményezések, megoldások, de ezek egyedi jellegűek; az adott munkáltató nyitottságán, és a munkavállalók bátorságán, civil kurázsiján múlik, hogy mennyire tudnak újra együttdolgozni.
Ugyanezt tapasztalom egyébként, miközben interjúkat készítek munkába visszatérő anyukákkal: egyelőre minden kedvezmény, a családi élet és a munka összeegyeztetését megkönnyítő megoldás a munkáltatók jóindulatán (vagy éppen annak hiányán) áll vagy bukik.

2011. március 23., szerda

Cikkajánló: A hetvenes években jobb volt anyának lenni

Olvasva a delmagyar.hu-n megjelent cikket, elgondolkoztam: vajon tényleg jobb volt-e? (Ha a cikk alatti bejegyzéseket is nézzük, a hozzászólók sem tudnak megegyezni.)

Egyfelől ennyi lehetőség nem volt a kimozdulásra, kapcsolatteremtésre (nem volt internet, sőt, sokszor telefon sem, ennyi gyerekprogram.) Még nem volt GYED sem, hiszen azt csak 1985-ben (a 3/1985. (I. 17.) MT sz. rendelettel) vezették be (s azóta hányszor változtatták meg a feltételeit.) Nem volt még papírpelenka sem, légzésfigyelő, bébiőr, s a gyermekruháknak ilyen töméntelen mennyisége sem volt fellelhető a boltokban. Igaz, ami volt, az a tömegek számára is elérhető áru volt.

Ugyanakkor kiszámíthatóbb volt, mert nem volt ekkora munkanélküliség; emellett több bölcsőde és óvoda volt. Nagyjából mindenki visszamehetett a régi munkahelyére dolgozni, a munkáltató „megvárta” a gyermekgondozási szabadság leteltét. Jellemzőbb volt, hogy az emberek sokkal hosszabb ideig dolgoztak egy-egy munkahelyen, az nem szűnt meg ilyen gyakran, nem szervezték át; s nem kellett állandóan új dolgokat tanulni – viszont a képzések sem voltak ennyire nyitottak és sokrétűek, mint ma, az iskolarendszer struktúrája zárt volt. (Az, hogy ma mennyire próbál alkalmazkodni egy-egy képzés az igényekhez, ahhoz például, hogy nagyon sokan munka mellett tanulnak, vagy gyerekek mellől próbálnak szakképzést szerezni, külön bejegyzést érdemelne.)

Könnyebb volt tehát? Nem tudom. Ha a kiszámíthatóbb, kevésbé bonyolult jelzők megfelelnek a könnyebbségnek, akkor igen. De a lehetőségek hiánya, a fizikai nehézségek viszont szintén ott vannak a másik oldalon.

2011. március 22., kedd

Mennyire tekintik a gyereknevelést munkának? (2)

Most azt vizsgálom meg, hogy összegszerűen mennyi pénzt kapnak az édesanyák, amikor gyermekükkel otthon vannak, otthon nevelik őket, s nem vállalnak külső munkát.

Ha nem biztosítási jogviszonnyal a hátuk mögött mennek szülni, illetve az otthonlét harmadik évében gyermekgondozási segélyre lesznek jogosultak (megint ott van: segély… és nem fizetés.) ennek havi összege 2011-ben bruttó 28.500 Ft (ez az összeg egyébként 2009. január elsejétől kezdve nem változott). Kézhez ennél kevesebbet kap az anya, hiszen ebből még vonnak nyugdíjjárulékot (2011-ben ez 10 %), ez viszont szükséges ahhoz, hogy ezeket az éveket is szolgálati időnek számítsák egy majdani nyugdíj-megállapításnál. Egészségügyi járulékot nem vonnak, ugyanakkor a GYES-en lévő biztosítottnak számít, tehát kvázi ajándékba kapja az egészségügyi ellátást az egyébként igen alacsony összegű járandóság mellé.

A GYES összege munkabérnek semmiképpen sem tekinthető tehát, hiszen a minimálbért sem éri el (ez jelenleg 78.000 Ft), s nem is vonnak belőle a nyugdíjjárulékon kívül más közterhet; „munka jellege” felé mutat viszont az, hogy szolgálati időnek ismerik el a GYES-en töltött éveket.

Amennyiben jogosultak TGYÁS-ra, akkor korábbi fizetésük 70 %-át kapják. Korábban írtam már róla, hogy a TGYÁS ideje alatt a nők (mert ez az ellátás csak az anyáknak jár) szülési szabadságon vannak; ez az elnevezés sem a munka jelleget erősíti. A TGYÁS-ból adóelőleget vonnak, más nem terheli – ez a tény is inkább a segély jellegét erősíti.
A GYED-nél hasonló a helyzet; annyiban más, hogy adóelőleget és nyugdíjjárulékot is vonnak, tehát eggyel több közteher van ezen a járandóságon; ugyanakkor belép egy felső plafon is: a minimálbér késtzeresének 70 %-a lehet a maximális GYED.
Egészségügyi járulékot nem vonnak egyikből sem, viszont az egészségügyi ellátások szempontjából biztosítottnak számít a kedvezményezett a TGYÁS, GYED folyósítása alatt.

Nagy vihart kavart az a nőknek szóló kedvezmény is, mely szerint a nők 40 év szolgálati viszony után – életkoruktól függetlenül. ebbe viszont csak korlátozottan számítanak bele a gyermeknevelési szabadságon töltött évek, ahogy arról már korábban írtam. (ez a korlátozás egyébként csak a kedvezmény szempontjából él, ha valaki nem kívánja igénybe venni a kedvezményt, akkor beleszámít a szolgálati időbe, a teljes időszak, amikor gyermekek után TGYÁS-, GYED-, GYES-, GYET-ben részesült.

Ez a megszorítás is arra utal, hogy ezek a járandóságok inkább segélyek, s nem egy elvégzett munka ellenértékei. Beleszámít a szolgálati időbe – de azért mégsem teljesen, nem úgy, mintha ezek az évek „komoly munkával” teltek volna.

2011. március 21., hétfő

Blogajánló: Olaszországba jöttem

Ha valaki Olaszországba készül egyedül, vagy a családjával, nagyon hasznos, „első kézből” való információkat talál ezen a blogon. A blog szerzője pár éve kint él, s a hasonló cipőben (illetve inkább csizmában?) járóknak minden tapasztalatot igyekszik átadni az írásain keresztül.
Hogy a saját blogom témájától se kanyarodjak el: Olaszországban munkát keresőknek érdekesek lehetnek a „Munkakeresés” illetve a „Munka-tapasztalat” címszó alatt összegyűjtött bejegyzések.

2011. március 18., péntek

Örökbefogadói GYES

Erről az újnak számító lehetőségről korábban nem írtam; a családok támogatásáról szóló törvény ugyanis lehetőséget biztosít az örökbefogadó szülőknek (figyelem! ha rokon, vagy házastárs fogad örökbe, azokra nem vonatkozik ez a jogintézmény!), hogy igénybe vegyék a GYES-nek egy sajátos esetben, a következő feltételekkel:

-         az örökbefogadott gyermek elmúlt 3 éves, illetve ikergyermekek esetében a tankötelessé válás évének végéig tolódik ki ez az alsó határ (tehát a normál GYES már nem lenne igényelhető utána/utánuk)

-         de még nem múlt el 10 éves,

Akkor az örökbefogadó szülő 6 hónapig igényelhet GYES-t utána, s otthon maradhat vele. A GYES-t egyébként a gyermek örökbefogadásba való kihelyezésének időpontjától lehet igényelni. Ezt a kedvezményt azért hozták meg a törvényalkotók, hogy elősegítsék az örökbefogadó szülő és a gyermek közötti szoros kapcsolat létrejöttét.

Még egy kedvezményt ad a törvényalkotó: ha ezt a fajta GYES-t a gyermek betöltött 10 éves kora előtt igénylik, de már nincs 6 hónap a gyermek 10 éves koráig, akkor is hat hónapig lehet a GYES-t igényelni, a felső határidő ennyivel meghosszabbodik.

A GYES melletti munkavégzésre szab egy külön korlátot a törvény: heti 30 órát meg nem haladó időtartamban lehet munkát végezni mellette (itt nem esik szó az otthonról végzett munkáról):

forrás: 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról 20/B. §, net.jogtar.hu

2011. március 17., csütörtök

Cikkajánló: Több gyerek születik-e a családi adózástól?

A hrportal-on jelent meg ez a cikk, ajánlom elolvasásra; szó van benne a munka és a családi élet összeegyeztetéséről, az utóbbi évek változásairól is.

Változások a táppénz szabályozásában

Megszavazta a Parlament, hogy 2011. április 30-a után csökkenti a táppénz napi összegének lehetséges maximumát. Eddig a maximum a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 400 %-ának harmincad része volt, május 1-jétől ez 200 %-ra csökken.

További – csak nőket érintő változás – hogy ha valakit veszélyeztetett terhességgel írnak ki, akkor már az első naptól kezdve táppénz jár, s nem jár a munkáltató által finanszírozott betegszabadság. Ez azért hátrányos, mert a táppénz alacsonyabb összegű, mint a betegszabadság idejére járó járandóság.

Mennyire tekintik a gyermeknevelést munkának? (1)

A közbeszéd szintjén persze igen, kemény munka. Legalábbis a felszínen, ha internetes fórumokat, magánbeszélgetéseket nézek, ahol nem feltétlenül kell jólfésültnek, pc-nek lenni, ott már megoszlanak a vélemények. Maximum ezeket a névtelenség homályában leírt véleményeket nem szokták olyan helyen hangoztatni, ahol rombolná az ember megítélését.

De mi a helyzet jogszabályi szinten? Mennyire tekinti a jog munkavállalásnak a gyermeknevelést?

Egy társadalom túléléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy legyen utánpótlás, s nem elég a szükséges mennyiséget előállítani, az utánpótlást alkalmassá kell tenni arra, hogy fenntartsa, sőt jobbá tegye a társadalmat. Tehát elegendő számú gyermekre van szükség, hogy jó társadalomban éljünk, s ezeket a gyerekeket megfelelően kell nevelni ahhoz, hogy később ennek a közösségnek a hasznos tagjai tudjanak lenni. Lehet vitázni azon, hogy mégis mennyi, de mindenképpen szükséges némi személyes jelenlét gyermekeink neveléséhez; tehát nem megoldás az, ha mindent különböző intézmények segítségével próbálunk megoldani. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne vegyünk igénybe semmilyen segítséget, sőt, nagyon is hasznosnak tartom, hogy van rá lehetőség!)
S mivel szükség van erre a személyes jelenlétre, ezért a szülőpárosból az egyik fél (jellemzően az anya) bizonyos időre általában kiesik a munkaerőpiacról; a jog szempontjából inaktív státuszba kerül – kezdjük ennél a megfogalmazásnál, ugye, nem arról árulkodik, hogy komoly munkának ismerik el a gyereknevelést?
Hogyan honorálják ezt az ún. inaktív státuszt (ami sokszor, nagyon sokszor aktívabb, munkásabb szakasza az életnek, mint a szűkebb értelemben vett munkavállalói időszak)?

Ha az anyának volt korábban megfelelő mértékű biztosítási jogviszonya, akkor kap terhességi-gyermekágyi segélyt, ez 168 napig jár, a korábbi fizetés 70%-a, s igénybe lehet már venni a szülés várható időpontja előtt 28 nappal. Ezt a 168 napot egyébként szülési szabadságnak hívják, s csak az anya veheti igénybe. Más munkát nem végezhet az időtartam alatt.
Már maga az elnevezés is árulkodó: terhességi-gyermekágyi SEGÉLY. Segély, nem fizetés, tehát korántsem munkáért kapott ellenértéket idéz fel a szó, hanem az előbb már említett inaktív állapot ellensúlyozását. Hozzáteszem, TGYÁS akkor jár, ha volt megfelelő előzetes biztosítási jogviszony, egyébként csak a GYES jár, mely jellemzően sokkal kevesebb, a mostani minimálbér töredékének megfelelő összeg havonta.
Az időszak „munka jellege” felé mutat viszont az a tény, hogy a korábban munkaviszonyban dolgozó nőnek erre az időszakra (és a GYED első évére) is jár fizetett szabadság. Bizonyos szempontból persze érthető, hogy az egész időszaknak miért csak egy részére jár a szabadság (a többire nem), ugyanis több gyereknél ez már egész hosszú időszakot is jelenthet a gyermeknevelési szabadság végén; a törvényalkotó viszont ezt a terhet (ennek a kifizetését) egy az egyben ráterhelte a munkáltatóra. Ugyanakkor az, hogy ilyen korlátok közé szorítja a szabadságot, megint azt erősíti, hogy igazából ezek az évek nem számítanak munkával töltött éveknek, nem jár a teljes időszakra fizetett szabadság.
A TGYÁS folyósítását követő időszakban – megfelelő feltételek esetén – lehet igényelni a gyermekgondozási díjat, GYED-et. Itt már maximálva van az összeg – egyfelől szintén a korábbi fizetés 70 %-a, azonban egy másik felső plafon is bejön; a GYED havi összege a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 %-a lehet. (2011-ben ez bruttó 109.200 Ft). Az inaktív státuszt erősíti, hogy ezt az összeget is a társadalombiztosítási járulékokból finanszírozzák, s megtiltják az egyéb keresetet mellette (kivéve bizonyos szellemi alkotásokból befolyó jogdíjat.).

Folytatása következik…

2011. március 13., vasárnap

Cikkajánló: Szoftverfejlesztőné Háztartásbeli Andrea, a századik nőnapon, este

Igazából egy hosszabb bejegyzésre készülök, melyben azt veszem végig a jogszabályokon keresztül, hogy mennyire tekintik ma Magyarországon munkának a gyereknevelést, de addig is ajánlok egy nagyon jó cikket, egyik kedvenc blogomról, Felicitasz „napi egészségvédő teaszünetjeinek” egyikét.

2011. március 12., szombat

Pályázat: Munkanélküli? Váljon Vállalkozóvá!

Megjelentek a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (volt ÁFSZ) honlapján azok a pályázatok, melyek álláskeresők vállalkozóvá válását segítik. A feltételek szerint a legalább három hónapja nyilvántartott álláskeresőket támogatják, akik a jövőben egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tevékenységében személyesen közreműködő tagként, vagy őstermelőként kívánnak boldogulni.

A pályázatokról itt lehet tájékozódni. (A linken a Közép-Magyarországi Régió pályázata érhető el, hasonló feltételekkel más régióknak is elérhetők pályázatok, a NFSZ honlapja: www.munka.hu)

A SEED Alapítvány pedig vállalja, hogy a pályázóknak segít a pályázat benyújtásához szükséges üzleti terv elkészítésében. A segítségnyújtásról érdeklődni a seed@seed.hu e-mail címen lehet.

2011. március 11., péntek

Indul az Újrakezdő Anyukák Köre!

A Ladies First Consulting szakmai irányítása alatt, március közepétől indul ez a GYED-ről, GYES-ről a munka világába visszatérő nőknek szánt beszélgető, tanácsadó kör. Bővebben: itt.

2011. március 9., szerda

Cikkajánló: Kitol a kormány a kismamákkal?

Már korábban írtam a Gyes-menedzsment konferenciáról, most ajánlok egy cikket, mely a konferencia eredményeit, megállapításait foglalja össze.

2011. március 8., kedd

Család és munka - interjú 2.

Annak az édesanyának, akit ebben az interjúban kérdeztem, szintén három gyermeke van, a legkisebbik még nem töltötte be a harmadik életévét. Arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy hogyan változtak meg a munkájával kapcsolatos tervei a gyermekvállalás után, s hogyan oldja meg munkájának – melyet teljes munkaidőben végez – a családi élettel való összeegyeztetését.

Mielőtt gyermeket vállaltatok volna, hogyan gondoltál a mellettük való munkavállalásra?
Szeretted-e a korábban végzett munkádat, hamar vissza akartál-e térni hozzá?

A gyerekek megszületése előtt a K+F szférában dolgoztam, ugyanide tértem vissza 5,5 év otthonlét után. Korábban nem terveztem 3 gyereket, kettőben gondolkodtam (a férjem már akkor is hármat szeretett volna), éppen azért, mert nagyon szerettem a munkám, és fontosnak tartottam azt is, hogy a munkámban is sikeres legyek, és legyen lehetőségem az előre lépésre. A pályámon éppen felfelé ívelő szakaszban voltam, elismertek a munkahelyemen, több meghívást kaptam rangos konferenciákra, több sikeres publikációm jelent meg, ösztöndíjat kaptam, több felsőoktatási intézményben is tanítottam, és elkezdtem a doktori képzést is.

Ezen a ponton természetesen dilemmába kerültem, hogy mikor is vállaljuk az első gyereket. Megvárjuk, amíg megszerzem a doktori fokozatot? Vagy ne várjuk meg, majd közben megcsinálom? Kisebb tanakodás után a második verzió mellett döntöttem (a férjem teljesen rám bízta ezt a döntést, mivel annak minden következményét nekem kellett vállalnom), egyrészt mert már nagyon vágytam gyerekre, másrészt pedig a doktori megszerzése nem kevés idő, becsléseim szerint 30 éves korom körül sikerülhetett volna.

Előzetes terveinkben az szerepelt, hogy két gyerek lesz 3-4 év korkülönbséggel, és közte visszatérek dolgozni. Úgy terveztem, hogy az első gyerek 18-20 hónapos kora között valamikor visszatérek a munkába. Úgy gondoltam, hogy vagy az eredeti munkahelyemre térek vissza, vagy a felsőoktatásba, ha erre lehetőséget kapok.

Hogyan alakult ez a gyakorlatban? Jártak-e a gyermekeid bölcsődébe?

Az élet teljesen mást hozott.:-) Egyrészt az első gyerek születése után pár hónappal már nagyon vágytam újra gyerekre, másrészt nem volt könnyű a terhességem, ezért feltételeztem, hogy a következő gyereknél hamar táppénzre kényszerülnék, így nem lett volna értelme visszamenni. Nagyon nagy korkülönbséget pedig nem akartunk. Hasonlóan megváltozott a véleményem arról is, hogy mikortól alkalmas a gyerek (és persze a szülő is) a bölcsődére. Túl korainak találtam volna a 18-20 hónapos életkort. Ezért teljesen másképpen alakult minden. Az első gyerekünk 1 éves korában az újabb gyerek mellett döntöttünk, végül egy vetélés után megérkezett a második gyerekünk, 2 év korkülönbséggel (koraszülöttként).
Közben természetesen az első gyerek otthon volt, egyáltalán nem járt bölcsibe. Én pedig írtam a disszertációt, amit már az első gyerekkel elkezdtem. Pont a kórházba kerülésem előtti napokban lettem kész az első verzióval, a kórházból telefonálgattam, hogy le tudjam adni. A végső verziót a második gyerek kiscsecsemő korában sikerült elkészítenem. Ezzel nagy kő esett le a szívemről. És gyökeresen megváltoztam, újabb gyereket szerettem volna. A harmadik gyerekünk érezve a vágyunkat jó korán kopogtatott, így aztán 16,5 hónappal a második után ő is megszületett. Terhességem alatt megvédtem a disszertációm, a doktori oklevelet nem sokkal a szülés után vehettem át.

Természetesen így a gyerekek között nem mentem vissza egyáltalán, a két nagyobb nem is járt ezért bölcsödébe. A nagyobb az első évben oviba is csak ebédig járt. A kicsi 1 éves kora körül aztán felmerült, hogy hogyan tovább. Felvetettük azt a lehetőséget is, hogy 3 éves koráig itthon maradok, mivel rendkívül nehezen maradt meg mással rajtunk kívül, még a nagyszülőkkel sem nagyon akart akár 1-2 órán át sem maradni. Végül úgy döntöttünk, hogy megpróbálok visszamenni a GYED lejárta után. Kiveszem a felgyűlt sok szabadságot, és utána elkezdi a bölcsit, ekkor ő már pár hónappal elmúlik 2 éves. Ebben a döntésben sok szempont játszott szerepet. Egyrészt nagyon sok év maradt ki, így is nagyon féltem a visszatéréstől (nagyon szerettem otthon lenni, a munka nem igazán hiányzott). Másrészt, ha várunk még egy évet, akkor pont a nagylány kezdte volna az iskolát, úgy véltem, ez túl sok változás lett volna egyszerre, könnyebb úgy visszaállni a munkába, hogy kevesebb még a kötöttségünk más területen. Harmadrészt természetesen anyagi szempontok is szerepet játszottak, szerettük volna, ha végre egy kicsikét könnyebben élhettünk volna. Negyedrészt így kaptam lehetőséget a távmunkára, ami szintén segíti a visszatérést.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

A napi menetrend kialakítása kb. másfél hónapunkba került. Persze azóta is történtek változások, ahogyan az életünkben is vannak mindig változások.

Reggel 6.30 körül kelek, elkészítem a reggelit, ébresztem a gyerekeket. Mióta előbbre hoztuk az esti fekvést (kb. 7.30), a gyerekek maguktól ébrednek, így kevesebb a reggeli nyafogás is. A nagyok az este előre odakészített ruhát maguktól felveszik, a kicsit a férjem öltözteti, amíg én még készítem a reggelit. 7.20 körül indulnak el, a férjem viszi mindhárom gyereket reggel. Én utána gyorsan elpakolom a reggeli nyomait és felöltözöm (kb. 15 perc). Utána rögtön neki tudok állni dolgozni, így nyerek egy kis időt. Itthonról dolgozom, hivatalos formában, erre a kicsi három éves koráig kaptam lehetőséget.

Kb. 14.30-ig dolgozom. Így persze nem jön össze a napközbeni 8 óra (heti 40 órás munkarendben vagyok), csak 7, de ez nagyon intenzív munka, hiszen nem zavar senki, nem szólnak a telefonok, nem fénymásol, nyomtat senki, nem trécsel, vagy éppen tárgyal, nem állít meg a folyosón, hogy mi újság, és nem kell kimennem ebédelni sem egy környező étterembe. Utána elmegyek a bölcsibe és az oviba a gyerekekért, kb. 3.30-ra érünk haza (ha kevesebb a ruha, akkor hamarabb). Hetente egyszer (néha kétszer is sikerül) elmegyek tornára, akkor a férjem próbál időben haza jönni és 4.50-kor el tudok indulni, kicsit kések, de másképpen nem megy.:-) Hetente egyszer jár a nagylány fejlesztő tornára (mozgáskoordinációs problémái vannak), és heti egyszer úszni. A gyerektornára mind együtt megyünk, a másik kettő elfoglalja magát az előtérben.

Hazaérkezés után kint szoktunk maradni az udvaron egy kicsit, 4 után valamikor bejövünk (ahogy hosszabbodnak a nappalok, tovább kint tudunk lenni). Utána játék, mese. Vacsora 5.45 körül, és 6.30 körül indulunk fürödni, 7.30-kor mindenki ágyba kerül. Amikor már itthon vannak a gyerekek, akkor annyi házimunkát végzek csak, amennyit „bírnak”. Ha játszani szeretnének velem, vagy olvasni, akkor „hagyom a dagadt ruhát másra”. Este miután lefeküdtek, akkor szoktam a mosást bepakolni, és másnap reggel bekapcsolom. Elpakolom a ruhákat, amíg ők pancsolnak, és kikészítem a másnapi ruhákat. Bepakolok másnapra a hátizsákokba (tornacucc, gyümölcsnap, egyebek).

Elég sok a munkám így a napok 80 százalékában este is dolgozom, ez a munka mennyiségétől függően lehet, hogy csak 1-2 óra, de decemberi időszakban több héten át 4-5 óra is volt este 8-tól.

Vannak olyan napok, amikor be kell mennem a munkahelyre, vagy el kell utaznom más településre, az sokkal nehezebb, és elég sok szervezést igényel, hogy meg tudjuk oldani.

Mennyire érzed családbarátnak a munkahelyed? Mennyire kedvező a család szempontjából az időbeosztás, hogyan állnak a kollégák ahhoz, ha a gyerekek miatt hiányzol vagy hamarabb el kell menned?

Nehéz erre a kérdésre egyértelműen válaszolni. A közvetlen főnököm nagyon megértő és nagyon át tudja érezni a kisgyerekes lét nehézségeit. A távmunka lehetővé teszi, hogy könnyebben alkalmazkodjunk egy nagycsalád igényeihez, és a napi 8 órás munka ellenére a gyerekeim rögtön alvás után eljöhessenek az oviból, bölcsiből. Ugyanakkor a munka projekt alapú, határidőkkel és határidőre elvégzendő feladatokkal. Így, ha a gyerekek betegek, akkor is meg kell valahogyan oldani a munkavégzést. Márpedig a gyerekek betegek, 3 gyerek minimum háromszor annyit, mint egy gyerek. Így ilyenkor nagyon fárasztóak a napjaim, ápolom a betegeket, minden éjszaka dolgozom, hétvégén is dolgozom. Napi 2-3 órára hívok bébiszittert, többre nem éri meg, mert túl sok pénzbe kerül. És persze rajtam van annak a feszültsége, hogy szeretnék teljesen a beteg gyerek(ek)re figyelni, de közben mégis el kell valahogyan végezni a munkát.

A kollégáim elfogadják ezt a helyzetet, bár nem tudják nyilván teljesen átérezni, egyszerűen sok mindent csak akkor érthető, ha magad is abban a helyzetben vagy. Így voltak furcsa kérdéseik és elvárásaik, de ezt el kell fogadni nekem is. Szintén önmagam számára feldolgozandó helyzet volt a „karrierem” megtorpanása. A hasonló korú kollégáim már jóval előrébb tartanak, és az egyedülállók számára olyan lehetőségek is adódnak, melyek az én esetemben fel sem merülhetnek (pl. külföldi ösztöndíj). Amikor az ember gyereket vállal, akkor elméletben tudja, hogy ez valószínűleg így lesz, de szembesülni vele valójában teljesen más.

A felsővezetés nem áll ennyire kedvezően a gyerekes munkavállalókhoz, ragaszkodik egyfajta sztenderdhez, és nehéz elfogadni, hogy vannak a sztenderdbe nehezen beilleszthető
élethelyzetek.

Mi volt a legfontosabb szempont tehát a munkád megválasztásában, abban, hogy a régi helyeden dolgozol?

Az első szempont az volt, hogy ide visszavártak. Volt tehát egy helyem, ahol pontosan tudták, hogy három kisgyerekem van, mégis mehettem dolgozni. Ez nagy dolog ma Magyarországon. Számos nehézsége mellett, mégis sok rugalmasság van ebben a munkában, és lehetőséget kaptam – ha egyelőre átmenetileg is – távmunka végzésére, aminek számtalan előnyét élvezhetjük. A második pedig, hogy szerettem ezt a munkát, változatos, érdekes.

Mennyi segítséged van a hétköznapokban a családi élet-munka-egyéb elfoglaltság szervezésében?

A férjem a legfőbb segítségem.:-) Sajnos elég sokat kell dolgoznia, de igyekszik ő is úgy intézni a dolgait, hogy pl. én eljussak tornára és vállalta a gyerekek reggeli fuvarozását is. Az egyik oldalon nincsenek nagyszülők, a másik oldalon pedig még aktív korúak, dolgoznak, így hétköznap csak délután tudnak segíteni, de mivel nem egy városban lakunk, ez sem annyira egyszerű. Van egy bébiszitterünk, aki bevethető betegségek esetén, vagy ha nekem el kell utaznom. Nagyon sok szervezést és átgondolást igényel, hogy zökkenőmentesen menjen minden, de még így is történnek váratlan események.

Ha másra is gondolsz, nincs takarítónő, vagy bejárónő.:-) Meg kellett tanulni azt is, hogy az ember elviselje, hogy a lakása nem mindig tipp-topp. Többre értékelem az együtt töltött időt, mint azt, hogy patyolattisztaság uralkodik a lakásban. Hétköznap nem főzök, hétvégén viszont mindig főzünk, a gyerekek is szeretnek kuktáskodni.

Elégedett vagy-e az életeddel?

Ha röviden kellene válaszolni, akkor igent mondanék.:-) Racionálisan nézve elégedett vagyok, hiszen van három szép, egészséges és okos gyerekem, egy szerető férjem, van egy normális lakásunk, mindkettőnknek jó munkája van, nincsenek napi pénzügyi problémáink. Ha viszont érzelmileg tekintek az életre, akkor marad bennem hiányérzet. Szívesen vállaltam volna még gyereket, és több időt töltenék a gyerekekkel. Volt pár hónap, amikor a két nagyobb már ovis volt, a kicsi meg még itthon volt, akkor nagyon-nagyon jó kis életünk volt, mert minden házimunkát megcsináltam mire a nagyok haza jöttek, későn mentünk az oviba, együtt sétáltunk reggel az oviba és vissza haza (most kocsival járnak), és az egész délután teljesen az övék volt. Ez nagyon hiányzik. És persze sokkal több idő jutott magamra is. A heti tornán kívül ugyanis nagyon lecsökkent a magamra, szórakozásra fordítható szabadidő. És persze kicsit aggaszt az is, hogy nem tudom, mi lesz a kicsi 3 éves kora után. Ha nem maradhatok távmunkában, akkor nem lesz megoldható a 8 órás munkavégzés, és gyerekek  betegségét is nehezebb megoldani (6 hónapja dolgozom és egyetlen napot sem voltam táppénzen!).

Ugyanakkor bízom benne, hogy ahogyan eddig is, ezután is megoldjuk ezeket a problémákat és az életem legjobb részei változatlanok (a gyerekek és a férj).:-)

Magányos hősként (2.)

Avagy nők a munkaerőpiacon

Itt ülök, s nem is tudom, hol kezdjem: mikor lesznek magányos bozótharcosok a nőkből a munkaerőpiacon?

A tapasztalataim, s az ismerősök tapasztalatai alapján már a kezdet kezdetén, akár az első munkahelyi felvételi beszélgetésen. Amikor megkérdezik, hogy mikor is tervez majd gyereket. S hiába tiltott a kérdés, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy létezik a munkavállalók efféle szűrése.
A helyzet aztán egyre fokozódik, ahogy valóban megszületnek azok a gyerekek: a gyermekgondozási szabadság letelte után, ha egy nő vissza akar térni a régi munkahelyére, vagy netán új munkahelyet keres, mázsás terhet jelentenek, s a felvételi interjúkon elég sokat foglalkoznak a reménybeli munkáltatók a számukkal, egészségi állapotukkal, továbbá más családtagokkal, akik a háttérben ugrásra készen várják, hogy átvehessék a kicsiket, amikor azok betegek lesznek. (Vicces egyébként, ha ugyanabból a családból a férfi keres munkát, akkor neki előnyt jelent, ha gyerekei vannak; általában megkapja a „megbízható családfenntartó munkaerő” plecsnit a neve mellé, míg ha ugyanazok a gyerekek mellől az anya keres munkát, akkor meredeken esik az ázsiója a munkaerőpiacon, a gyerekei miatt abszolút megbízhatatlan munkaerőnek tartják.)
Ennél már csak az a rosszabb, ha idősebb korban keres új munkát a nő; akkor már nemén kívül a kora is hátráltató tényező.

S mit teszünk mi ez ellen, hiszen nem kis csoportról van szó? Úgy értem, mit teszünk mi közösen, s nem egyénileg? A mostani helyzetből ítélve nem hiszem, hogy eredményesen lépünk fel közösen, inkább itt, ezen a területen is általában bozótharcot vívunk. Pedig a közös munka csodákat művelhet, s itt most hadd hozzak néhány példát:
Az egyik egy cikk, mely igen messzire visz minket, egy kenyai kezdeményezésről szól. Szívből ajánlom olvasásra!
A másik már egy ajánlott kezdeményezés, immár Magyarországon, azon belül is Gödöllőn; a Regina Központ és Nőház Munka-helyben programjáról van szó.
S a harmadik pedig Molnár-Bánffy Katának a kezdeményezése; egy olyan csoportot szervezett, melynek célja, hogy munkához segítsen minden arra vágyó anyukát. Érdemes ezt is megnézni!

Most pedig szeretném nyitva hagyni ezt a bejegyzést, s remélem, hogy még nekem is eszembe jutnak hasonló kezdeményezések, illetve a poszt olvasóinak is vannak további ötletei!

2011. március 7., hétfő

Ház körüli munkák

Az előző poszttal ellentétben ez a bejegyzés most megint egy kicsit szárazabb, „jogibb” lesz; arról szeretnék írni, hogy a közelmúltban megváltozott az adózási és járulékfizetési megítélése az ún. ház körüli munkáknál, tehát amikor magányszemély foglalkoztatónál magánszemély foglalkoztatott takarítást, kertrendezést, vagy gyerekvigyázást vállal. Hogyan kapcsolódik mindez fő témakörömhöz, a női munkához? Nos, a gyermekgondozási szabadság letöltése után nagyon sok nő nem tud azonnal elhelyezkedni (természetesen hosszabb-rövidebb munkanélküli állapot bármikor bekövetkezhet, s nemcsak a nőknél, mégis, ez egy olyan életszakasz, mikor a munkanélküliségre igen nagy esély van.)

A legfontosabb változás, hogy ez a típusú munkavégzés kikerült az adórendszeren kívül (s a munka ellenértéke után járulékokat sem kell fizetni), így persze ez az idő nem is számít biztosítási jogviszonynak.

Természetesen több feltételnek kell teljesülni, hogy ez a sajátos jogviszony létrejöjjön.
- mind a foglalkoztatónak, mind a foglalkoztatottnak magánszemélynek kell lenni (ha a foglalkoztatott ezt a munkát egyéni vállalkozóként, vagy társas vállalkozás tagjaként csinálja, már nem vonatkoznak rá ezek a szabályok, akkor a jövedelem után adóznia kell, s járulékokat fizetni.)
- a foglalkoztatónak magának kell fizetnie a háztartási munka ellenértékét; ha mástól – akár közvetve is – juttatásban részesül (tehát gyakorlatilag rajta keresztül, de más fizeti ennek a munkának az ellenértékét), akkor nem alkalmazhatóak a fenti szabályok.
- nem szolgálhatja a háztartási munka a foglalkoztató és a vele egy háztartásban élők üzleti céljait.
- a foglalkoztatónak bejelentési kötelezettsége van, melyet havonta, a munka megkezdése előtt kell megtennie az adóhatóságnál; érdekessége a bejelentésnek, hogy vagy ügyfélkapun keresztül, vagy a telefonos ügyfélszolgálatnál lehet megtenni, személyesen vagy postai úton nem. (A bejelentésnek tartalmaznia kell: a foglalkoztató adóazonosító jelét, a foglalkoztatott TAJ számát, adóazonosító jelét, s a tényleges foglalkoztatás kezdő napját.)
- szintén havonta kell fizetni regisztrációs díjat, ez 1000 Ft/hó – függetlenül attól, hogy a munkavégzés az adott hónapban hány napon át történt. A bejelentés/díjfizetés elmulasztása esetén mulasztási bírságot (max. 100 000 Ft) kell a foglalkoztatónak fizetnie.
- ha elmulasztja a foglalkoztató a bejelentést, a foglalkoztatott tekintetében nem keletkezik a jövedelem után adó- vagy járulékfizetési kötelezettség.

A munkavégzésről a foglalkoztatott kérésére a foglalkoztató havonta köteles igazolást kiállítani; a bejelentésben szereplő adatokon túl ennek tartalmaznia kell a munkavégzés helyét, a kifizetés összegét és időpontját, a hónap során munkavégzéssel töltött napok számát, s mindkettőjük aláírását.

Az eljárás tehát viszonylag egyszerű, s egy meglévő gyakorlatot próbált „kifehéríteni” a törvényalkotó ezzel a változtatással. Ha valaki ilyen jogviszonyt vállal, akkor figyelemmel kell arra lennie, hogy nem keletkeztet számára biztosítási jogviszonyt, tehát pl. érdemes megfizetni maga után külön az egészségügyi járulékot, hogy igénybe vehesse az egészségügyi ellátásokat. Arraviszont kiváló eszköz, hogy egy-egy átmeneti nehéz helyzetet át lehessen hidalni ennek segítségével; a munkáról kapott igazolás pedig jól jöhet egy későbbi munkavállalásnál is.

(forrás: 2010. évi XC. törvény 1-7. §, net.jogtar.hu)

2011. március 4., péntek

A háttérmunka dicsérete

Magas Déva várát építeni kezdték/Annak élitügyét semmibe se vették/ Amit reggel raktak, estére leomlott/ Amit este raktak, reggelre leomlott… ez jár a fejemben, miközben a posztot írom, vajon hányan járnak úgy, mint szegény Kőmíves Kelemenné, hogy testüket befalazzák egy mások által létrehozott remekműbe, s további sorsuk az, hogy cementként tartsák össze a falakat?
No nem is a testüket, de vágyaikat, képességeiket, ambícióikat sokan adják oda cementként másoknak. S hogy visszakanyarodjak a poszt fő témájához, a női munkához, vajon hány nő van, akiből élete folyamán Kőmíves Kelemenné lesz? Akiknek az a feladatuk, hogy otthon, vagy a munkahelyükön háttérmunkát végezzenek; elsősorban házimunkát, s itt álljunk is meg egy pillanatra. Házimunka minden családban van, ott, ahol gyerekek vannak, azonban ugrásszerűen nő a mennyisége. A házimunkát el kell végezni ahhoz, hogy egy család, egy háztartás normálisan funkcionálni tudjon – nyilván vannak mennyiség- és minőségbeli különbségek háztartások között, mert míg az egyik családban az alsónemű is vasalva pihen a fiókban, a másikban pedig hetente játszik fogócskát a porcica és a partvis, de bátran állíthatom: házimunka minden családra éppen elég jut. Passzív szemlélőknek a házimunka mennyisége ritkán tűnik fel; akkor lesz szembeötlő, mikor valami rejtélyes ok miatt „nem csinálódik meg valaki által”, s vagy személyesen kell nekiállni, vagy hívni egy házimunka-szakértőt (bejárónő, takarítónő, bébiszitter stb., s ki kell pengetni a bérét az addig ingyenmunkaként elkönyvelt tevékenység elvégzése után.) A házimunka a földön tart, az a bizonyos stabil két láb, hiszen minden mozzanata arra figyelmeztet, hogy esendőek vagyunk, mert ételre-italra van szükségünk, összepiszkoljuk a ruhánkat, a lakásunkat – aki pedig végzi, annak egy véget nem érő körforgás, melyben nincsenek igazán nagy eredmények a befektetett energia ellenére sem, hiszen a mosogató újra tele lesz, újra éhesek lesznek, a műgonddal elkészített ebéd félóra alatt tűnik el, a felmosott padló nemsokára újra piszkos lesz. Na most, ha ez egyoldalúan csak egy résztvevőt terhel, annak esélye sem lesz szárnyalni, hiszen lehúzzák a mindennapi kötöttségek, míg paradox módon a másik félnek sem tesz jót, hiszen hiányzik az életéből ez a röghözkötöttség, könnyen elszáll, mivel mentesül (vagy mentesíti magát) az életnek ettől a kötelezettségétől. (Természetesen nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága pl. a fizetett háztartási segítségnek – nagyon is van! – de úgy gondolom, egy család életében igenis fontos, hogy a hétköznapi léttel együttjáró kötelezettségek minden tagot leterheljenek valamennyire.

Ugyanez a jelenség játszódik le sokszor egy munkahelyen; egy-egy nagyobb eredmény eléréséhez vajon hány ember munkája szükséges (most legyen ez egy kutatás, vagy akár egy előnyös üzleti lehetőség, mindegy.) S vajon hány embert ismernek el ezért? Megkockáztatom, sokkal kevesebbet, mint ahányan dolgoztak a sikerért. Sokkal több háttérmunkás van, mint ahányan előtérbe kerülnek, s ezekről a nélkülözhetetlen emberekről, akik miatt végül összeáll a sok-sok rész egésszé, olyan ritkán beszélünk.

2011. március 2., szerda

Köztisztviselői, közalkalmazotti részmunkaidős kedvezmény

A köztisztviselőknek van egy külön kedvezményük: e szerint, ha valaki gyermeke 3 éves kora előtt tér vissza a gyermek gondozása, ápolás céljából kapott fizetés nélküli szabadságról, írásban kérvényezheti, hogy részmunkaidőben alkalmazzák –a részmunkaidő itt fő szabályként heti 20 órát jelent. Kérvényezheti azt is, hogy a munkaidőt – nyilván a számára kedvezőbb – egyenlőtlen beosztásban állapítsák meg; ezt a munkáltató csak akkor tagadhatja meg, ha ez számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene – ezt azonban írásban kell indokolnia.

Ennek a kedvezménynek a megadása csak a kérelmezett időpontig, de maximum a gyermek 3 éves koráig kötelező a munkáltató számára. Ezután a kérelem előtti munkaidejében kell foglalkoztatni.

Néhány köztisztviselői státusz tekintetében nem alkalmazható a fenti szabály; így a jegyzők, illetve a kinevezéssel, vezetői megbízással járó állások esetében nem járható út.

(forrás: Ktv.14/B. § net.jogtar.hu)

Lényegében hasonló kedvezményeket ad a közalkalmazott törvény (Kjt.) is: szintén, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor a gyermek gondozása, ápolás céljából kapott fizetés nélküli szabadságát tölti, kérvényezheti a részmunkaidő megállapítását. Itt megemlíti a törvény, hogy először ki kell adni a közalkalmazottnak a felgyűlt szabadságát, utána hatályos a szerződés részmunkaidőre való módosítása. Van még egy külön kikötés a pedagógusok tekintetében is, itt a kérelemnek kell úgy történnie, hogy ne borítsa fel a teljesítés a tanév rendjét, ha tehát valaki nevelési-oktatási intézményben pedagógus, akkor még a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt, a szorgalmi időszak végét, illetve a tanév első félévének befejezését 60 nappal megelőzve kell a kérelmet benyújtani.

(forrás: Kjt. 23/B. § net.jogtar.hu)

A munkavállalók esetében – tehát, akikre a Munka törvénykönyve vonatkozik, s nem a Ktv. – nincs ilyen kedvezmény: bármilyen kívánatos is lenne egy-egy esetben, a törvényalkotó ezt a felek megegyezésére bízta a piaci szférában. Helyette járulékkedvezményekkel ösztönzi a munkáltatókat, ilyen volt a ma még elérhető START PLUSZ kártya, s az ez évben bevezetett új foglalkoztatási célú járulékkedvezmény, mely a kisgyermekes anyák részmunkaidős foglalkoztatását hivatott elősegíteni

2011. március 1., kedd

Magányos hősként (1.)

A poszt – s a témában még írok néhányat -  alapötletét Gyöngyi hozzászólása adta: igen, miért is nem merünk kérni egymástól? Miért is nem merünk elfogadni? Miért kell magányos bozótharcosként léteznünk, ha például gyermekeinket akarjuk valamelyik bölcsődébe vagy óvodába bejuttatni, ha munkát keresünk, ha próbáljuk összehangolni a magánéletünkből és az egyéb kötelezettségeinkből adódó feladatokat?

Egyedül küzdünk: a gyermekek nappali elhelyezését biztosító intézményekben

Mindenki tudja, hogy Magyarországon ma sokkal kevesebb a bölcsődei, sőt, sokszor az óvodai férőhely is, mint amekkora igény lenne rá. Érdemes meghallgatni, ki mit tesz meg azért, hogy a gyermeke bekerüljön valamelyik intézménybe, ha szükség van rá. A magzatkorban már várólistára vetetett gyermek éppúgy szerepel ezekben, mint alkalomadtán az intézmény alapítványának utalt nagyobb összeg, vagy a befolyásos ismerősök megmozgatása a szent ügy érdekében. A témával foglalkozó fórumokban egymást licitálják túl a szülők: ki milyen hajmeresztő cselt talált ki az áhított helyért.
Egyet hiányolok csak nagyon: nem szerepel egyszer sem az, hogy mit tettek például a bölcsődei helyekre pályázó szülők együttesen, miután kiderül, hogy, teszem azt, az ötven férőhelyre kétszázan jelentkeztek? Nyilvánvaló ilyenkor, hogy százötven gyereknek egyszerűen nem lesz helye, tehát százötven családnak alaposan módosítani kell a munkavállalási terveit. Leül ilyenkor ez a sok család egymással beszélgetni, vagy a helyi döntéshozókkal? Kitalálnak valamilyen megoldást? Az esetek többségében nem, hanem megkezdődik a fent már vázolt, eszeveszett gátfutás. Aztán a szerencsés ötven elmeséli a különböző fórumokon, hogy ő mire volt képes a siker érdekében, a szerencsétlenebb százötven pedig bűnbakokat keres: azért szorultunk ki, mert a szomszédasszony is benyomta a gyerekét hamis munkáltatóival stb.
Nem vagyok teljesen naiv: nyilvánvaló, hogy egy önkormányzatnak nem lesz attól több kerete intézményeket fenntartani, mert többen kérik. De egy együttes problémamegoldás – ebben biztos vagyok – sok pozitív eredményt hozhat, s ez hosszabb távon mindenkinek jobb lenne. Ugyan megszűnnének a magányos hősök, de talán lúzerből is kevesebb lenne.

(Végezetül egy történet: ugyanezt a jelenséget éltem át az egyetemen elsőéves koromban. Azokban az években emelték meg drasztikusan az évfolyamok létszámát; természetesen ez nem jelentett a tanszékeknek több oktatót is; volt egy tanszék, mely egy darabig rendszeresen megcsinálta, hogy feleannyi vizsgaidőpontot írt ki, ahányan voltunk: háromszáz hallgatóra jutott százötven időpont. Azaz sztrájkolt a maga módján. nem értett egyet a hallgatói létszámboommal, nehezményezte, hogy sokkal nagyobb teher jut rájuk ugyanazért a pénzért, s ezt a leleményt találta ki. Először megindult itt is az akadályverseny, egymást taposva próbált mindenki az első százötvenbe bekerülni, leendő jogászokról lévén szó, általában nem kellett a szomszédba menni néhány khm… merész érdekérvényesítési ötletért. Aztán az első százötven hátradőlt, megveregette a vállát, a második százötven pedig zúgolódott, szidta a csapat első felét. Szerencsére ebből a konstruktív helyzetből néhány előrelátóbban gondolkodó kolléga segítségével volt kiút; ők nem voltak restek, s annak ellenére, hogy esetleg volt már vizsgahelyük, felkeresték a dékánt, s a tanszék már felsőbb utasításra hirtelen össze tudta számolni a valós igényeket, s lett mindenkinek helye.)