Az új Alkotmányról

Az új Alkotmányról

Jövő év elején lép hatályba az új Alkotmány, melyet már idén tavasszal elfogadott a Parlament. Mivel ez lesz az új alaptörvény, mely a jövőbeni jogalkotást teljes mértékben meghatározza, érthető, hogy egy csomóan feszült figyelemmel kísérték létrejöttének folyamatát, majd végleges formáját.

Ebből a szempontból szeretném kiemelni az új Alkotmány XVIII. Cikkének (1) bekezdését, mely a következőképpen szól:

(1)   Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár a törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

Mire lehet számítani akkor, ha a nők gyermekvállalásának támogatása (mely a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát is jelent) ugyanabban a kategóriába kerül, mint a betegség, rokkantság, árvaság, özvegység és munkanélküliség – csupa váratlan baj, szerencsétlenség? Ilyen alapvetéssel vajon milyen szemléletű törvények fognak születni?

Hiányszakmák Magyarországon – avagy a munkáltatók és a munkavállalók egymást keresik, de nem találják?

A hrportal.hu-n jelent meg ez a cikk, melyben összeállították a legnehezebben betölthető szakmák tízes jegyzékét – külön nemzetközi kitekintéssel, s külön Magyarországra vetítve. Érdekes aspektusból közelítik meg egyébként a munkaerőpiaci helyzetet: gazdasági válság ide vagy oda, a magas munkanélküliség ellenére ugyanis még mindig nehéz a megfelelő szakembereket megtalálni bizonyos pozíciókra.

A lista azonban okozott némi meglepetést, (elsősorban a magyarországi érdekelt): mindjárt az első két helyre ugyanis nem egy-egy foglalkozás, hanem összefoglaló elnevezés került, tehát a legnagyobb hiány a megfelelő szakmunkásokból és csoportvezetőkből van. Informatív lett volna, ha egy kicsit részletezik ezeket a kategóriákat; mégis, milyen területen keresnek leginkább szakmunkásokat és csoportvezetőket, milyen képességeket, tapasztalatot, gyakorlatot várnak el tőlük leginkább leendő munkaadóik. A további kategóriákat sem értettem, mert az már-már közhely, hogy ma egy jó mérnöki diplomával (8. hely a listán) könnyen lehet boldogulni, de egy recepciós állásra (9. hely) azonnal ugranak százával a jelentkezők munkaközvetítő ismerősöm szerint, akár diplomás, nyelveken beszélő emberek is. Szakácsból is kevés van a lista szerint, ugyanis a hetedik helyen szerepel a szakmák között; ennek némileg ellentmondanak azok a hírek, melyek szerint a gazdasági válság a vendéglátóipart félig agyoncsapta; továbbá ellentmond neki személyes tapasztalatom is, ugyanis szakács végzettségű szomszédom, sok-sok éves külföldi és belföldi tapasztalattal majdnem egy évig keresett magának munkát.

Abban azonban egyetértek a cikkben foglaltakkal, hogy egy vállalkozás számára igen fontos a megfelelő ember megtalálása a megfelelő pozícióra (s nemcsak a megtalálás, hanem a megtartás is lényeges.) S ez nemcsak a szakmai ismeretek meglétét jelenti; ugyanis ahogy HR-es körökben tartják: egy munkavállalót általában szakmai tudása alapján vesznek fel, s emberi tulajdonságai miatt bocsátják el.

Elnőiesedés

Ki ne találkozott volna már ezzel a kifejezéssel? S mit jelent, ha szakmákról van szó?

Úgy elnőiesedett ez a szép szakma is, sóhajtják sokan. Olyan jó volt valamikor, de mára már rengeteg a nő, ez a szakma is elnőiesedett. Itt ülök, gondolkodom ezen a kifejezésen, de csak ez a kicsit lesajnáló hang jut eszembe, ahogy kimondják sokan ezt a szót: elnőiesedett. Azaz ennek a szakmának is vége van, komoly emberek már nem foglalkoznak vele, pénz nincs benne, csak… csak a nők.

Ha megvizsgáljuk, mely szakmákat ért el az elnőiesedés, olyan szakmákat találunk itt, mely viszonylag alacsony bérezéssel jár, általában nem nagy a társadalmi presztízse (bár újabban a bírói kart is fenyegeti állítólag ez a sorscsapás), de kiszámítható a munkaidő. Nincsenek nagy kiugrási lehetőségek, csak a kötelező munka, mely viszont a munkavállalótól sokat kíván, hiszen általában más emberekkel kell foglalkozni; nem elég testileg jelen lenni, egész emberként kell odafordulni a másik felé: mert meg kell valamire tanítani azt a gyereket, s a megfelelő hangon elmondott dicséret, a gesztusok annyit számítanak, vagy ápolni kell a beteget, s nemcsak az infúziót kell bekötni neki, hanem a lelkét is gondozni kell egyben.

Érdekes, ezek a munkák mindig elnőiesednek. S így a presztízsük is egyre csökken. S mire számíthat az a társadalom, ahol a másik ember tanításával, ápolásával, gondozásával járó munkáknak egyre kevesebb a becsületük?

Az Írisz Nőegyesület képzése, mely a nőket segíti visszatérni a munka világába (Várpalota és környéke)

90 órás, akkreditált képzés Várpalotán, mely elsősorban a középfokú végzettséggel rendelkező nőknek kíván segíteni:

http://www.naplo-online.hu/kultura_es_oktatas/20110124_jo_palyan_az_irisz_noegyesulet

GYES és munka

Még az előző kormány alatt bevezették, hogy a gyermek egy éves korától lehet GYES mellett is munkát vállalni. Azt remélték tőle, hogy egyre több nő tud munkába állni; azonban az történt, hogy mivel egy igen összefüggő rendszernek csupán az egyik elemét emelték ki, s változtatták meg, ezért nem igazán érte el az eredeti célját ez a kezdeményezés. Több munkahely ugyanis nem lett ezzel egyidejűleg, s valami miatt (vajon, miért is?) nem növekedtek a napközbeni gyermekelhelyezést biztosító létesítmények sem.

Az így bevezetett intézkedés azonban létrehozott néhány magyar sajátosságnak számító támogatásformát: ha valaki vissza tudott menni a munkahelyére, akkor megkapta mellé a GYES-t is, miközben a gyermek például önkormányzati fenntartású bölcsődében volt napközben. Tehát az állam kettősen támogatta a három év alatti kiskorút nevelő szülőt, miközben nem teremtődött új munkahely; akinek megmaradt a korábbi munkahelye, vagy új munkahelyen el tudott volna helyezkedni, az a GYES folyósítása nélkül is megtette volna, így nem hatott ösztönzőként a munkavállalásnál; egyfajta plusz juttatás volt, aminek a célját és értelmét nehéz lett volna megtalálni, de kellemes volt egy ideig a családi költségvetést még a GYES összegével is kiegészíteni.

További – haladóknak való – trükközésre is alkalmat adott; pl. ha az anya a GYED lejárta után újra gyermeket várt, elmehetett táppénzre (s ma gyakorlatilag bármely terhes nőt kiírják, ha kéri), s közben a leendő apa pedig igényelte a GYES-t. Azért volt erre szükség, mert táppénz mellett nem lehet GYES-t igényelni, de ilyen módon csak befolyt a családi költségvetésbe ez az összeg is. Nem beszélve arról a tényről, hogy nagyban javította a statisztikákat is: hirtelen nagyon sok apa ment Magyarországon GYES-re, lehetett lobogtatni a bizonyítványt, hogy már Magyarországon sem csak a nőkre hárul a gyereknevelés, hanem az apák is derekasan kiveszik a részüket a teendőkből; a valóságban azonban csak a GYES felvételét jelentette, de nem változott semmi.

S még további csemegéket is rejtegetett ez az időszak: például egy Budapesten élő, GYES-en lévő szülő igényelhetett kismama-bérletet, ami sokkal kevesebbe kerül, mint a normál bérlet, s mellette az sem érdekelt senkit, ha teljes állásban dolgozott, s a GYES csak kiegészítés volt a családi kasszában. Ugyanakkor, GYED-en lévő társa, akit a jogszabályok eltiltanak mindenféle munkavégzéstől, kénytelen volt megvenni a teljes áru bérletet, noha akár jóval kevesebb is lehetett a bevétele.

Világos volt, hogy ez nem mehet így tovább. A célt nem érte el, igazából értelmét vesztette, mégsem lehetett csak úgy „visszacsinálni”. Ugyanis az eredeti rendszer sem volt jó. Megpróbálom a jogszabályokon keresztül összefoglalni, hogy mit is sikerült összehozni.

Újra három évig lehet otthon maradni. Hurrá. Vagy mégsem? Nézzük a jogszabályt (1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról, forrás: net.jogtar.hu):

20. § (1) Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő - ideértve a kiskorú szülőt a 11. § (4) bekezdésében meghatározott esetben -, a nevelőszülő, a gyám a saját háztartásában nevelt

a) gyermek 3. életévének betöltéséig,

b) ikergyermekek esetén a tankötelessé válás évének végéig,

c) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig.

(2) Amennyiben ikergyermekek esetén a tankötelessé válás éve nem egyezik meg, úgy az (1) bekezdés alkalmazása során a legkésőbb tankötelessé váló gyermeket kell figyelembe venni.

De már nem lehet korlátlanul dolgozni a támogatás igénylése mellett, kompromisszumos eredmény a heti 30 óra maradt (otthon végzett munkánál továbbra sincs meg ez a  korlát.) Ez a változtatás próbálta meg ellensúlyozni a fent már elemzett, enyhén kaotikus állapotot. A problémám csak a következő ezzel a változtatással: annak idején négy órás munkát lehetett vállalni a GYES időtartam alatt, a gyermek másfél éves korától. A nők munkába állását akarta a  korábbi változtatás elősegíteni (teljes munkaidő GYES mellett is, a gyermek egy éves korától.) Fentebb már elemeztem, hogy mennyire nem volt sikeres ez az intézkedés, mert ezzel nem lett több munkahely, s több, nappali elhelyezést biztosító gyermekintézmény sem. S most itt az újabb, 30 óra, egyéves kortól. Három alapvető változtatás, kevesebb, mint 10 év alatt! Hogy lehet erre felkészülni?! Hogy lehet erre bármit is lapozni?! Leginkább sehogy, arra jók, hogy a jogi egyetemen tanítsák ezen a példán keresztül, hogyan lehet a jogbiztonságot, s az emberek jogkövető magatartását végképp aláásni.

21. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt, az örökbefogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját - kereső tevékenységet

a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat,

b) a gyermek egyéves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik,

c) a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat,

d) ikergyermekek esetében a gyermekek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat azzal a megkötéssel, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy ikrek esetében egy gyermek után jogosult a gyermekgondozási segélyre.

 (2) A kiskorú szülő gyermekének gyermekgondozási segélyben részesülő gyámja időkorlátozás nélkül folytathat kereső tevékenységet.

21/A. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő nagyszülő kereső tevékenységet a gyermek hároméves kora után, a 21. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint folytathat.

A fenti szabályhoz igazították (végre) a gyermeknevelési támogatás (GYET), azaz népies nevén a főállású anyaság mellett vállalható munkát is, így ennek szabályai megegyeznek a GYES melletti munkáéval:

23. § Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől a 8. életévének betöltéséig jár.

24. § A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik.

Valahol tehát rendben van az előző megengedő szabályozáshoz képest történő szigorítás. Amit hiányolok azonban, az az átmenet; hiszen sokan az előző szabályok szerint alakították a munkavállalás-otthonmaradás kettősét, s most egy teljesen új helyzettel találták magukat szemben. A gyakori jogszabálymódosítás pedig egyáltalán nem kedvez a jogkövető magatartásnak, ahogy ezt fentebb is említettem.

GYED, GYES - valóban a munkavállalás kerékkötői?

Sokan vádolják a magyar anyákat, hogy kiesnek a munkaerőpiacról; ennek egyik oka – sokak szerint - a túlzottan bőkezű szociális rendszer, mely elhalmozza őket juttatásokkal, emiatt nem éri meg, hogy gyermeküket másra bízva újra munkába álljanak. A másik ok, hogy nincs elég napközbeni felügyeletet biztosító intézmény: a bölcsődékbe már nem fér több gyerek, a családi napközik még most kezdenek kialakulni, a fizetős ellátások pedig nagyon széles réteg számára elérhetetlenek.

Mit tegyen az egyszeri magyar anya? Ha szerencsés, s rendelkezik elegendő biztosítási idővel és fizetéssel (erről majd máskor írok), akkor kap először is terhességi-gyermekágyi segélyt. Jelen szabályaink szerint összesen 168 napig, s erre az időszakra a korábbi fizetésének 70 %-át kapja meg. Utána igényelhet gyermeknevelési díjat, ami szintén a fizetésének 70%-a, de itt már van egy felső plafon is: a mindenkori minimálbér kétszeresének a 70 %-a lehet.

S itt értünk el egy lényeges kérdéshez: ez az összeg nem túl sok (jelen esetben bruttó 102.900 Ft maximálisan), de az alanyi jogon járó gyermekgondozási segélyhez (GYES) képest jóval magasabb. Egy bökkenő van: emellett nem lehet munkát vállalni (és természetesen nem lehet állami, önkormányzati forrásból finanszírozott gyermekfelügyeletet igénybe venni.) Látszólag teljesen jogosan, hiszen a GYED a fizetés helyett van, az állam azt finanszírozza vele, hogy az egyik szülő (jellemzően az anya) otthon van a gyermekkel, kvázi az otthona a munkahelye.

Mindez azonban a gyermek két éves koráig tart, vagy maximum a zsebpénz nagyságú GYES-t is igénybe véve a gyermek 3 éves koráig. Utána  azonban vissza kéne térni a „munka világába”. S akkor szembesül hirtelen az anya, hogy bizony eltelt két-három év, a munkáltatók a tudását már nem tartják naprakésznek, sőt, nagyon sokszor úgy bánnak vele, mint időzített bombával: ki tudja, mikor lesz beteg a gyerek, mikor fog emiatt megint kiesni a mókuskerékből, a túlórákat nyilván nem vállalja, mert délután négytől kezdve térdelőrajtban várja, hogy mikor indulhat a bölcsibe-oviba-iskolába… eh, csak a gond van vele. Nem kell az ilyen munkaerő, van másik, aki kevésbé defektes.

Ezt az utat többszörösen végigjárva – három gyermekem van – gondolkoztam el az alábbiakon: vajon hosszútávon megéri-e, hogy a GYED mellett semmilyen díjazással járó tevékenységet nem szabad végezni? A jog szerint igen, hiszen ez nem segély, hanem egyfajta „fizetést pótló bevétel”. De vajon a későbbi munkaerőpiaci esélyeket nézve mi a helyzet?

Úgy gondolom, mindenki jobban járna, ha bizonyos összeghatárig (ez havi bruttó 50-80.000 Ft lenne), igenis lehetne GYED mellett is bevétele a kismamának. Ez az a bevétel, amely mellett még nem igazán éri meg a GYED-et GYES-re váltani, hiszen a kettő összege alig lenne több, mint maga a GYED (természetesen a GYED maximumát tekintve). Emiatt sokan nem is kezdenek bele, holott, lehet, hogy a GYED időszaka alatt elkezdett kereső tevékenység nagyban  megkönnyítené a későbbi munkábaállást. Vagy – ha bele is kezdenek kismamák különböző tevékenységekbe a GYED mellett – akkor az az állam számára láthatatlan marad, nem keletkezik belőle adóbevétel; másfelől a kismama számára sem igazán kedvező, mert egy későbbi önéletrajzban elég kockázatos feltüntetni egy fekete, vagy szürke J munkát.

Úgy gondolom tehát, hogy a jogalkotóknak – amennyiben valóban fontos számukra, hogy a nők is helyet találjanak maguknak a munkaerőpiacon – érdemes lenne meggondolni, hogy a jogi szabályozást megváltoztatva, hivatalosan is lehessen dolgoz(gat)ni GYED mellett, akár időbeli és a bevételt illető korlátokkal is.