Cikkajánló: Rugalmas munka meg az esélyegyenlőség

Amikor valamiért harcolunk (jelen esetben az atipikus munkavégzési formákért), érdemes megnézni, hogy az áhított cél mit hozna még magával? Valóban csak pozitívumai lennének, vagy szembesülnénk olyan eredményeivel is, melyek igen hátrányosan érintenének?

Az ajánlott cikk ezt járja körül; a szerző egyébként nem először foglalkozik az atipikus munkavégzés kérdésével. Nem lehet letagadni, hogy ezeknek a munkaszervezési formákra igen nagy szükség van; mivel a mai társadalmakban való élni és boldogulni tudás nagyfokú rugalmasságot kíván meg az embertől, a változás, az örökös megújulás kényszere alól a munkaerőpiac sem maradhat ki. S minden változás úgy lehet sikeres, ha a buktatókra is jó előre gondolunk, s lehetőség szerint védekezünk is ellenük

A mostani Anyák Napja

Az idei kettős ünnep május első vasárnapján nemcsak engem ihletett meg, hanem a KSH már említett felmérése alapján készült egy elemző írás is, melyet Lambing Emese jegyez. A KSH- felmérésben közzétett számok és százalékok beszélni kezdenek ebben a cikkben: arról a sok-sok munkáról, melyet nők végeznek el a statisztika által inaktívnak nevezett éveikben.

Egyensúly a családban + egyensúly a munkában = egyensúly a világban?

Ezzel a címmel indít kampányt májusban és júniusban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. A kampány során konferenciákat szeretnének tartani, médiakampányt indítani, melyben felhívják a figyelmet arra, hogy miért is fontos a családi munkamegosztás, s miért az egyik előfeltétele annak, hogy a nők aktívabban tudjanak a munkaerőpiacon is jelen lenni.

Remek összefoglalókat találtam a témáról itt és itt.

A privát véleményem pedig az, hogy nagyon jók ezek a kampányok, egy csomó okos ember fog nyilatkozni a témában, ötletes reklámokat láthatunk majd, mindezt uniós támogatással; de vajon arra sor kerül-e, hogy az ötletelésen túl a konkrét változtatásokat (gondolok itt a jogszabályban rögzített lehetőségekre, mely a nők nagyobb részvételét célozzák a munkaerőpiacon) vajon fog-e eredményezni ez a kampány? Vagy május-június után beköszönt a nyár, mindenki szabadságra megy, s szeptembertől kezdve pedig csak emlék lesz az egész, s marad minden a régiben?

Táppénz és a GYET (ápolási díj) alatti munkavégzés

Előre szólok, hogy az „izgalmasnak” ígérkező cím ellenére nemcsak a jogszabályokat fogom ismertetni, hanem egy olyan problémát szeretnék felvetni, mely egy hozzászólás kapcsán került elő, s akkor kezdtem el gondolkodni a megoldáson – illetve azon, hogy miért is jött létre így, ebben a formájában a fent említett szabályozás.

Az Ebtv. 49. §-a szerint, ha valaki GYET, illetve ápolási díj mellett dolgozik, akkor a táppénz kiszámításánál csak azokat a napokat lehet figyelembe venni, melyet ezalatt az időszak alatt töltött biztosítási jogviszonyban, illetve a táppénz összegének kiszámításánál is csak azt a jövedelmet lehet igénybe venni, melyet ezalatt az időszak alatt szerzett, s melyből egészségbiztosítási járulékot vontak.

A dolog érdekessége, hogy 2011. január elsejéig ez a szabály vonatkozott a GYES melletti munkavégzésre is; pár évig előtte teljes munkaidőben lehetett GYES mellett dolgozni a gyermek egy éves korától, ekkortól lépett hatályba az a módosítás, mely ismét csak részmunkaidőben tette lehetővé a GYES melletti munkavégzést. „Cserébe” azonban hatályon kívül helyezték ezt a szabályt, mely a táppénzre való jogosultságot korlátozta a fent említett módon.

Van ugyanis egy kedvezmény, mely a TGYÁS-on, GYED-en lévőkre vonatkozik; e szerint, ha a biztosított személynek azért nem volt a kérdéses időszakban figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, TGYÁS-ban, GYED-ben részesült (ezek egyikéből sem vonnak egészségügyi járulékot, tehát nem lehet egyik sem a táppénz alapja), akkor a táppénzt a korábban folyósított ellátás alapjául szolgáló összegből kell kiszámítani. Azonban a jogalkotó úgy gondolta, hogy ez a kedvezmény már nem járna azoknak a munkavállalóknak, akiknek a törvény megengedi, hogy GYES, GYET vagy ápolási díj mellett munkát vállaljanak. Ebben az esetben csak azok a napok számítanak, amelyet így dolgozik a munkavállaló; a gyakorlatban ez annyit tett, hogy aki pl. GYES mellett dolgozott, annak fél évig (180 napig) csak minimálbér után járt a táppénz adott esetben.

Idén januártól ez a szabályozás, s a GYES, GYET melletti munkavégzés is megváltozott. A GYES melletti munkát heti 30 órában állapították meg, s ehhez igazították a GYET melletti munkavégzést is, melyet heti 20 óráról szintén 30 órára emeltek. Ahogy fentebb is említettem, hatályon kívül helyezték a GYES melletti munkavégzésre vonatkozó speciális táppénz-számítási szabályokat. Mivel azonban a GYET és az ápolási díj melletti munkavégzésnél megmaradtak ezek a speciális szabályok, előfordulhat olyan helyzet, mikor nehezen lehet értelmezni: mégis mi alapján számítják ki a táppénzt?

Vegyük azt az esetet, mikor valaki a GYED letelte után visszament dolgozni; a változtatásig ezt akár teljes munkaidőben megtehette. Ha az időszak alatt táppénzre lett jogosult, akkor bizony az első félévben csak a minimálbér után számították ki a táppénzt (egészen most januárig így volt). Letelik a GYES időszaka; amennyiben legalább három gyermeket nevel, igényelhet GYET-et is, s januártól már akár napi hat órában is dolgozhat mellette.

Mi történik ilyenkor? Folyamatosan dolgozik, rég teljesítette már a szükséges 180 napot, nem a kedvezményszabály vonatkozik rá; ha azonban GYET-et igényel, akkor nem veszik figyelembe a GYES melletti munkavégzést, s megint a minimálbérből számítják maximum a táppénzt?

Szerintem a jogalkotó nem ezt akarta, hanem csupán nem akart dupla kedvezményt biztosítani; tehát a kedvezményszabály érvényesülését akarta megakadályozni; úgy gondolta, ha valakinek jár a GYET (korábban a GYES-nél is), s jövedelmet is szerez, akkor legalább a táppénzre való jogosultságnál ne kapjon kedvezményeket. De jelen esetben, ha valaki már GYES mellett dolgozik, majd folyamatosan dolgozik tovább, s igényli a GYET-et is, akkor igazságtalan lenne, ha pusztán emiatt nem vennék figyelembe a GYES melletti munkavégzést, s 180 napig ismét maximum a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér lehetne egy esetleges táppénz alapja.

Adórendszer, társadalombiztosítás és a női foglalkoztatás

A neten böngészve ezt a gyöngyszemet találtam, melyet a SEED Alapítvány munkatársai állítottak össze; érdemes elolvasni, bár meglehetősen hosszú. Mióta ez a tanulmány megjelent, elég sok változás bekövetkezett a családi adózásban, a gyermekgondozási szabadság alatti juttatásokban, s a sort még folytathatnám, azonban nagyon sok megállapítás ma is megállja a helyét.

Újból a táppénzről

A tegnapi naptól (2011. május 1-jétől) kezdve drasztikusan szigorodtak a táppénzszabályok, ahogy arról már korábban írtam. A táppénz maximális napi összege bruttó 5200 Ft (a mindenkori minimálbér kétszeresének harmincad része az egy napra jutó maximális táppénz), természetesen ez csak a felső plafont jelenti, ennél kevesebbet lehet kapni, többet viszont nem.

A passzív táppénz felső összeghatára ennél is alacsonyabb, tehát ha valakinek a táppénzre való jogosultságát a biztosítási jogviszony megszűnése után maximum három nappal megállapítják, akkor maximálisan napi bruttó 3900 Ft-ot kaphat. (a passzív táppénz napi összege a mindenkori minimálbér 150 %-ának harmincad része.)

Ünnepi beköszöntő

Jeles nap ez a mai, kettős ünnep: május első vasárnapja, Anyák Napja éppen május elsejére, azaz a Munka Ünnepére esik.

Egy női munkával foglalkozó blog hogyan is hagyhatna ki ilyenkor egy gyors beköszöntőt; a mai nap minden nőé, aki gyermeket vállal. s így rengeteg munkát is magára; minden nőé, aki zsonglőrködik a családja és a hivatása (vagy „csak” a kenyeret adó munkája) között, minden nőé, aki századszorra vallja be az interjúkon, hogy igen, vannak ugyan gyerekei, akik néha még betegek is, de mégis dolgozni is szeretne; minden főállású anyáé, aki egy minitársadalmat, a saját családját igazgatja, s intézi ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgait, minden, ma már nyugdíjas nőé, aki végigdolgozott egy életet, s most esetleg az unokák körül, vagy éppen vadidegen embereknek segít önkéntesként.

Isten éltesse őket!