Sokan vádolják a magyar anyákat, hogy kiesnek a munkaerőpiacról; ennek egyik oka – sokak szerint - a túlzottan bőkezű szociális rendszer, mely elhalmozza őket juttatásokkal, emiatt nem éri meg, hogy gyermeküket másra bízva újra munkába álljanak. A másik ok, hogy nincs elég napközbeni felügyeletet biztosító intézmény: a bölcsődékbe már nem fér több gyerek, a családi napközik még most kezdenek kialakulni, a fizetős ellátások pedig nagyon széles réteg számára elérhetetlenek.
Mit tegyen az egyszeri magyar anya? Ha szerencsés, s rendelkezik elegendő biztosítási idővel és fizetéssel (erről majd máskor írok), akkor kap először is terhességi-gyermekágyi segélyt. Jelen szabályaink szerint összesen 168 napig, s erre az időszakra a korábbi fizetésének 70 %-át kapja meg. Utána igényelhet gyermeknevelési díjat, ami szintén a fizetésének 70%-a, de itt már van egy felső plafon is: a mindenkori minimálbér kétszeresének a 70 %-a lehet.
S itt értünk el egy lényeges kérdéshez: ez az összeg nem túl sok (jelen esetben bruttó 102.900 Ft maximálisan), de az alanyi jogon járó gyermekgondozási segélyhez (GYES) képest jóval magasabb. Egy bökkenő van: emellett nem lehet munkát vállalni (és természetesen nem lehet állami, önkormányzati forrásból finanszírozott gyermekfelügyeletet igénybe venni.) Látszólag teljesen jogosan, hiszen a GYED a fizetés helyett van, az állam azt finanszírozza vele, hogy az egyik szülő (jellemzően az anya) otthon van a gyermekkel, kvázi az otthona a munkahelye.
Mindez azonban a gyermek két éves koráig tart, vagy maximum a zsebpénz nagyságú GYES-t is igénybe véve a gyermek 3 éves koráig. Utána azonban vissza kéne térni a „munka világába”. S akkor szembesül hirtelen az anya, hogy bizony eltelt két-három év, a munkáltatók a tudását már nem tartják naprakésznek, sőt, nagyon sokszor úgy bánnak vele, mint időzített bombával: ki tudja, mikor lesz beteg a gyerek, mikor fog emiatt megint kiesni a mókuskerékből, a túlórákat nyilván nem vállalja, mert délután négytől kezdve térdelőrajtban várja, hogy mikor indulhat a bölcsibe-oviba-iskolába… eh, csak a gond van vele. Nem kell az ilyen munkaerő, van másik, aki kevésbé defektes.
Ezt az utat többszörösen végigjárva – három gyermekem van – gondolkoztam el az alábbiakon: vajon hosszútávon megéri-e, hogy a GYED mellett semmilyen díjazással járó tevékenységet nem szabad végezni? A jog szerint igen, hiszen ez nem segély, hanem egyfajta „fizetést pótló bevétel”. De vajon a későbbi munkaerőpiaci esélyeket nézve mi a helyzet?
Úgy gondolom, mindenki jobban járna, ha bizonyos összeghatárig (ez havi bruttó 50-80.000 Ft lenne), igenis lehetne GYED mellett is bevétele a kismamának. Ez az a bevétel, amely mellett még nem igazán éri meg a GYED-et GYES-re váltani, hiszen a kettő összege alig lenne több, mint maga a GYED (természetesen a GYED maximumát tekintve). Emiatt sokan nem is kezdenek bele, holott, lehet, hogy a GYED időszaka alatt elkezdett kereső tevékenység nagyban megkönnyítené a későbbi munkábaállást. Vagy – ha bele is kezdenek kismamák különböző tevékenységekbe a GYED mellett – akkor az az állam számára láthatatlan marad, nem keletkezik belőle adóbevétel; másfelől a kismama számára sem igazán kedvező, mert egy későbbi önéletrajzban elég kockázatos feltüntetni egy fekete, vagy szürke J munkát.
Úgy gondolom tehát, hogy a jogalkotóknak – amennyiben valóban fontos számukra, hogy a nők is helyet találjanak maguknak a munkaerőpiacon – érdemes lenne meggondolni, hogy a jogi szabályozást megváltoztatva, hivatalosan is lehessen dolgoz(gat)ni GYED mellett, akár időbeli és a bevételt illető korlátokkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.