Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2011. január 6., csütörtök

GYES és munka

Még az előző kormány alatt bevezették, hogy a gyermek egy éves korától lehet GYES mellett is munkát vállalni. Azt remélték tőle, hogy egyre több nő tud munkába állni; azonban az történt, hogy mivel egy igen összefüggő rendszernek csupán az egyik elemét emelték ki, s változtatták meg, ezért nem igazán érte el az eredeti célját ez a kezdeményezés. Több munkahely ugyanis nem lett ezzel egyidejűleg, s valami miatt (vajon, miért is?) nem növekedtek a napközbeni gyermekelhelyezést biztosító létesítmények sem.
Az így bevezetett intézkedés azonban létrehozott néhány magyar sajátosságnak számító támogatásformát: ha valaki vissza tudott menni a munkahelyére, akkor megkapta mellé a GYES-t is, miközben a gyermek például önkormányzati fenntartású bölcsődében volt napközben. Tehát az állam kettősen támogatta a három év alatti kiskorút nevelő szülőt, miközben nem teremtődött új munkahely; akinek megmaradt a korábbi munkahelye, vagy új munkahelyen el tudott volna helyezkedni, az a GYES folyósítása nélkül is megtette volna, így nem hatott ösztönzőként a munkavállalásnál; egyfajta plusz juttatás volt, aminek a célját és értelmét nehéz lett volna megtalálni, de kellemes volt egy ideig a családi költségvetést még a GYES összegével is kiegészíteni.
További – haladóknak való – trükközésre is alkalmat adott; pl. ha az anya a GYED lejárta után újra gyermeket várt, elmehetett táppénzre (s ma gyakorlatilag bármely terhes nőt kiírják, ha kéri), s közben a leendő apa pedig igényelte a GYES-t. Azért volt erre szükség, mert táppénz mellett nem lehet GYES-t igényelni, de ilyen módon csak befolyt a családi költségvetésbe ez az összeg is. Nem beszélve arról a tényről, hogy nagyban javította a statisztikákat is: hirtelen nagyon sok apa ment Magyarországon GYES-re, lehetett lobogtatni a bizonyítványt, hogy már Magyarországon sem csak a nőkre hárul a gyereknevelés, hanem az apák is derekasan kiveszik a részüket a teendőkből; a valóságban azonban csak a GYES felvételét jelentette, de nem változott semmi.
S még további csemegéket is rejtegetett ez az időszak: például egy Budapesten élő, GYES-en lévő szülő igényelhetett kismama-bérletet, ami sokkal kevesebbe kerül, mint a normál bérlet, s mellette az sem érdekelt senkit, ha teljes állásban dolgozott, s a GYES csak kiegészítés volt a családi kasszában. Ugyanakkor, GYED-en lévő társa, akit a jogszabályok eltiltanak mindenféle munkavégzéstől, kénytelen volt megvenni a teljes áru bérletet, noha akár jóval kevesebb is lehetett a bevétele.
Világos volt, hogy ez nem mehet így tovább. A célt nem érte el, igazából értelmét vesztette, mégsem lehetett csak úgy „visszacsinálni”. Ugyanis az eredeti rendszer sem volt jó. Megpróbálom a jogszabályokon keresztül összefoglalni, hogy mit is sikerült összehozni.

Újra három évig lehet otthon maradni. Hurrá. Vagy mégsem? Nézzük a jogszabályt (1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról, forrás: net.jogtar.hu):
20. § (1) Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő - ideértve a kiskorú szülőt a 11. § (4) bekezdésében meghatározott esetben -, a nevelőszülő, a gyám a saját háztartásában nevelt
a) gyermek 3. életévének betöltéséig,
b) ikergyermekek esetén a tankötelessé válás évének végéig,
c) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek 10. életévének betöltéséig.
(2) Amennyiben ikergyermekek esetén a tankötelessé válás éve nem egyezik meg, úgy az (1) bekezdés alkalmazása során a legkésőbb tankötelessé váló gyermeket kell figyelembe venni.

De már nem lehet korlátlanul dolgozni a támogatás igénylése mellett, kompromisszumos eredmény a heti 30 óra maradt (otthon végzett munkánál továbbra sincs meg ez a  korlát.) Ez a változtatás próbálta meg ellensúlyozni a fent már elemzett, enyhén kaotikus állapotot. A problémám csak a következő ezzel a változtatással: annak idején négy órás munkát lehetett vállalni a GYES időtartam alatt, a gyermek másfél éves korától. A nők munkába állását akarta a  korábbi változtatás elősegíteni (teljes munkaidő GYES mellett is, a gyermek egy éves korától.) Fentebb már elemeztem, hogy mennyire nem volt sikeres ez az intézkedés, mert ezzel nem lett több munkahely, s több, nappali elhelyezést biztosító gyermekintézmény sem. S most itt az újabb, 30 óra, egyéves kortól. Három alapvető változtatás, kevesebb, mint 10 év alatt! Hogy lehet erre felkészülni?! Hogy lehet erre bármit is lapozni?! Leginkább sehogy, arra jók, hogy a jogi egyetemen tanítsák ezen a példán keresztül, hogyan lehet a jogbiztonságot, s az emberek jogkövető magatartását végképp aláásni.

21. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt, az örökbefogadó szülőt a 20/B. § szerinti esetben, továbbá a kiskorú szülő gyermekének gyámját - kereső tevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat,
b) a gyermek egyéves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik,
c) a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat,
d) ikergyermekek esetében a gyermekek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat azzal a megkötéssel, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy ikrek esetében egy gyermek után jogosult a gyermekgondozási segélyre.
 (2) A kiskorú szülő gyermekének gyermekgondozási segélyben részesülő gyámja időkorlátozás nélkül folytathat kereső tevékenységet.
21/A. § (1) A gyermekgondozási segélyben részesülő nagyszülő kereső tevékenységet a gyermek hároméves kora után, a 21. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint folytathat.

A fenti szabályhoz igazították (végre) a gyermeknevelési támogatás (GYET), azaz népies nevén a főállású anyaság mellett vállalható munkát is, így ennek szabályai megegyeznek a GYES melletti munkáéval:

23. § Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől a 8. életévének betöltéséig jár.
24. § A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy kereső tevékenységet heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik.

Valahol tehát rendben van az előző megengedő szabályozáshoz képest történő szigorítás. Amit hiányolok azonban, az az átmenet; hiszen sokan az előző szabályok szerint alakították a munkavállalás-otthonmaradás kettősét, s most egy teljesen új helyzettel találták magukat szemben. A gyakori jogszabálymódosítás pedig egyáltalán nem kedvez a jogkövető magatartásnak, ahogy ezt fentebb is említettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.