Ki ne találkozott volna már ezzel a kifejezéssel? S mit jelent, ha szakmákról van szó?
Úgy elnőiesedett ez a szép szakma is, sóhajtják sokan. Olyan jó volt valamikor, de mára már rengeteg a nő, ez a szakma is elnőiesedett. Itt ülök, gondolkodom ezen a kifejezésen, de csak ez a kicsit lesajnáló hang jut eszembe, ahogy kimondják sokan ezt a szót: elnőiesedett. Azaz ennek a szakmának is vége van, komoly emberek már nem foglalkoznak vele, pénz nincs benne, csak… csak a nők.
Ha megvizsgáljuk, mely szakmákat ért el az elnőiesedés, olyan szakmákat találunk itt, mely viszonylag alacsony bérezéssel jár, általában nem nagy a társadalmi presztízse (bár újabban a bírói kart is fenyegeti állítólag ez a sorscsapás), de kiszámítható a munkaidő. Nincsenek nagy kiugrási lehetőségek, csak a kötelező munka, mely viszont a munkavállalótól sokat kíván, hiszen általában más emberekkel kell foglalkozni; nem elég testileg jelen lenni, egész emberként kell odafordulni a másik felé: mert meg kell valamire tanítani azt a gyereket, s a megfelelő hangon elmondott dicséret, a gesztusok annyit számítanak, vagy ápolni kell a beteget, s nemcsak az infúziót kell bekötni neki, hanem a lelkét is gondozni kell egyben.
Érdekes, ezek a munkák mindig elnőiesednek. S így a presztízsük is egyre csökken. S mire számíthat az a társadalom, ahol a másik ember tanításával, ápolásával, gondozásával járó munkáknak egyre kevesebb a becsületük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.