Vegyél részt egy felmérésen: Kismamák, kispapák vs. munkáltatók

A Devise Hungary honlapján érhető el az a kérdőív, melyen keresztül a kismamák, kispapák véleményét szeretnék megismerni a munkáltatói oldalról. Vajon milyen megoldásokat várnak el ők a munkáltatóktól, mit szeretnének, hogy a gyermeknevelést és a munkájukat minél eredményesebben tudják összeegyeztetni?

A kérdőív 16 kérdésből és 8 statisztikai kérdésből áll, tehát nem vesz túl sok időt igénybe. Ha fontosnak találod a kutatást, szánj rá néhány percet, és segíts benne!

Cikkajánló: Kevés nő dolgozik teljes állásban a világon

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a hrportal.hu-n, mely az ELTE Társadalomtudományi Karának hírlevele alapján készült, s egy kis kitekintést ad nemzetközi szinten: hol, milyen arányban dolgoznak a nők, mekkora körükben a munkanélküliség. A címhez érkezett egy hozzászólás is, mely frappáns kiegészítés a cikkhez: „Aki viszont dolgozik, például Magyarországon, az nem nyolcat húz le, a tizenkettő reálisabb.”

Cikkajánló: Ördögi kör

„A társadalom és a gazdaság ezzel együtt a mai napig megfizettetik a nőkkel a biológiai szerepüket: a gyerekszülés és – gondozás miatt alacsonyabb beosztásban, kevesebb pénzért, kevésbé biztos munkahelyeket ad nekik.”

Idézet a cikkből, mely arról az ördögi körről szól melybe a gyermekvállalással együtt sok nő belekerül: mivel az otthon végzett munkájuknak nincs igazán pénzben kifejezett ellenértéke, ezért rá vannak szorulva, hogy valaki eltartsa őket, szerencsétlen szituációban kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ha munkát vállalnak, akkor viszont feltételezik, hogy az otthoni (meg nem fizetett) feladatok is őket terhelik jórészt, ezért nem fognak jól fizetett, felelősségteljes állásokat kapni, mely miatt érdemes lenne a családi munkamegosztást átszervezni.

Vakáció

Tegnap beugrottam egy üzletbe; az ebédhez akartam krumplit venni. A zöldséges részlegen egy kb. 12 éves lányka szolgált ki, mérte le a krumplit, vette el a pénzt, s adta oda a visszajárót.

Mire a pénztárhoz értem, már kiderült, hogy az alkalmi személyzet nem más, mint a pénztáros néni unokája; „egy tábort már befizettünk, többre nincs keret”– mondta mosolyogva a pénztáros néni – így aztán az anyja elhozza ide nyolc óra tájban hozzám, a boltba, majd megy dolgozni. Itt van velem kora délutánig, mikor végzek, segít nekem ezt-azt, persze fizetést nem kap érte, majd én honorálom azért valamivel. aztán hazamegyünk együtt, otthon főzünk együtt, elmegyünk esetleg; elvagyunk késő délutánig, mire hazaér az anyja.”

Meglepő a történet? Nyilván nem, hiszen a legtöbb családban megpróbálják valahogy áthidalni a nyári szünet időszakát, ahol a szülőknek valószínűleg együttesen kevesebb szabadsága van a vakáció tízhetes időszakánál. Nézegetem a kerület nyári táborainak kínálatát; van minden, helytörténeti tábortól kezdve a sakktáboron át; de az árak húszezer forintnál kezdődnek gyermekenként. S nyilván ennyiből is lehet kihozni egy hetes tábort, de akkor is nehezen finanszírozható egy átlagos családban, ahol a fizetések nincsenek ehhez igazítva, s sokszor nem is egy gyerek után kell megfizetni ezeket, hanem kettő, három, netán még több után. S mivel anyagilag sokszor képtelenség ezt az időt fizetős táborokkal lefeni, jönnek az egyéb megoldások: a nagyi, vagy más rokon. A munkahelyen való rajzolgatás, míg anya-apa dolgozni próbál. A kettő kombinációja, mint a fenti esetben; a nagyi munkahelyén való segítés. Vagy a legrosszabb: kulcs a nyakba, s vigyázz magadra, míg haza nem érek.

S nemcsak nálunk jelent ez problémát: éppen ma reggel olvastam egy iskolások számára igen sokkoló hírt, mely szerint Michael Gove brit oktatási miniszter javaslata szerint radikálisan lecsökkentenék a nyári szünetet; összesen négy hét lenne a várva várt vakációs, az iskolákat pedig egyben kötelezné arra, hogy ötnapos tanítási hét helyett hat napot tanítsanak. Sőt, kívánatos lenne, ha tovább maradhatnának minden nap az iskolában. Az indoklás szerint a szülők életét ugyanis nagyban megkönnyítené, ha a gyerekek legalább hét-nyolc óráig az intézményben lennének, vacsorát kapnának, így a többgyermekes anyák is könnyebben vállalnának munkát.

A fenti javaslat tényleg radikális (eredetileg brutálisat akartam írni), de sokszor felmerült már, hogy a nyári szünetet le kellene rövidíteni, s helyette évközben lenne több szünet.(Volt alkalmam kipróbálni egyébként egy ilyen elv szerint működő rendszert Németországban; július közepén kezdődött a nyári szünet, s ugyanúgy szeptemberben az iskola, volt viszont két-háromhetes pünkösdi szünet, őszi szünet, hosszú húsvéti és téli szünet, sőt, síszünet is. (Nekem személy szerint nem jött be, nagyon nehéz volt a rekkenő nyári hőségben egy tanteremben ülni.)

Ha egy családban gyermeket vállalnak, akkor megjelenik bizony a fenti probléma: mihez kezdjünk a 14 év alatti gyermekekkel (talán efölött már egy kicsit könnyebb), míg dolgoznunk kell? A szülők hatékony és jól végzett munkájának előfeltétele, hogy gyermeküket ezalatt biztonságban tudják, sőt, a biztonság talán nem is elég: jó helyen tudják. Olyan helyen, ahol kevés veszély leselkedik rá, ahol új élményekkel gazdagodik, egyszóval jól érzi magát. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy minden feltétel megvalósulna ebből, ha az iskola tartana tovább…

De akkor mégis, mi lenne a megoldás? Vagy tényleg az iskola hosszabb nyitvatartása lenne a legjobb a pedagógusokon kívül mindenkinek?

Tisztességes munkahely lehetősége – nőknek

Két szervezet, az ENSZ női jog- és esélyegyenlőségi ügyekkel foglalkozó ügynöksége (UN Women) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) június 13-án megállapodott arról, hogy közösen dolgoznak a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és a munkahelyi zaklatás ellen, közös stratégiákat dolgoznak ki az esélyegyenlőség eléréséért a munka világában, s a háztartásban dolgozók munkájának elismeréséért. A kezdeményezéseket közös memorandum is rögzítette.

A hírről ebben a blogban olvastam, az eredeti hír pedig az ILO honlapján jelent meg.

Hasznos oldalak 6.

Minden, ami munkajog; friss hírekkel, interjúkkal, bírósági döntésekkel a munka világából:

Munkajogi portál

Két HR-szakember blogja, akik mindig (ki)főznek valamit:

Jamjam blog

Családbarát munkahely 2011

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága megbízásából a Wekerle Sándor Alapkezelő nyílt pályázatot hirdet családbarát munkahely kialakítása és fejlesztésének támogatása céljából.

Kisvállalatok, középvállalatok, nagyvállalatok és költségvetési szervek egyaránt pályázhatnak. A nyertes pályázók jogosulttá válnak a „Családbarát Munkahely” cím használatára is; a pályázaton egyébként legalább 1 000 000 és legfeljebb 2 500 000 Ft vissza nem térítendő támogatás igényelhető.

A pályázatról bővebben itt lehet olvasni.

Cikkajánló: Soha nem késő az újat felfedezni magunkban

Az az igazság, hogy megint egész másról akartam írni, konkrétan az új alkotmány anyasággal foglalkozó egyik passzusát akartam egy kicsit körüljárni. Azonban ahogy megnyitottam a facebook-ot, ez a bejegyzés mosolygott rám egyik kedvenc blogomról, melyet Csermely Péter jegyez. Elolvasás után annyira nagy hatással volt rám, hogy úgy éreztem, minden más témát félretol, s meg kell itt is osztanom az élményt. Ahogy a bejegyzésben is szerepel: ismerjük fel az elképesztően nagy tartalékokat magunkban, éljünk velük lehetőségeink szerint; s ha ez sikerül, akkor jobb munkaerők is leszünk.

           

Egy sikeres ötlet és sikeres megvalósítás nyomán született pályázati siker

Az Adecco Magyarország és a Creative Selector.hu által hirdetett pályázat célja az volt, hogy olyan ötleteket kutassanak fel, melyek a hazai munkakeresést támogatják, s hatékonyan alkalmazzák a web2, a közösségi média és a mobilhálózatok ma már széles körben elérhető lehetőségeit. Két kategóriában osztották ki a díjakat, az első a munkakeresés támogatásához kapcsolódott, a második kategóriában pedig azokat jutalmazták, akik egyfajta közösséget hoztak létre egy-egy üzleti szolgáltatásra építve.

A Munkahelykeresés támogatása kategóriában a www.resztavmunka.hu oldal kitalálója és elindítója, Somlóvári Csilla lett az első helyezett. Az oldal elindításáról korábban írtam már; hiánypótlónak tartom a mai magyar munkaerőpiacon.

A pályázatról, a többi nyertesről itt lehet olvasni.

Cikkajánló: Idén mintegy 650 millió jut humánfejlesztési pályázatokra

Az Új Széchenyi Terv keretében nyílnak meg azok a pályázatok, melyek a humánfejlesztést támogatják többféle módon. A pályázatokról, a támogatott célokról, összegekről itt lehet olvasni, a teljes cikk a hrportal.hu-n jelent meg.

Hogyan találtam azonnal munkahelyet pályakezdőként?

Pénteken meséltem ezt a történetet egy kétgyerekes anyuka ismerősömnek, aki most talált éppen állást, miután óvodába került a kisebb gyermeke is; a régi helye megszűnt, így kénytelen volt új munkahely után nézni. (Egyébként viszonylag könnyen sikerült neki J)

Annak idején, mikor kikerültem az egyetemről, már volt némi munkatapasztalatom, mert az utolsó években dolgoztam részmunkaidőben egyetem mellett is, illetve a nyári szünetekben. Diploma után azonban nekiálltam, hogy megkeressem életem első teljes munkaidős állását. Nem gondoltam bele a nehézségekbe, sőt, egyáltalán, eszembe sem jutott, hogy bármiféle akadályba ütközhetek fiatal pályakezdőként. Biztos voltam benne, hogy lesz állásom, s ezt nemcsak a kincstári optimizmus mondatta velem, hanem egyszerűen nem jutott eszembe, hogy máshogy is lehet.

Államvizsga után, diplomaosztó előtt ültem a vonaton, s éppen a HVG-t lapozgattam, mikor megláttam azt a hirdetést, amit – úgy éreztem – egyszerűen rám szabtak. Mintha nekem írták volna, minden stimmelt. Természetesen azonnal elküldtem a megadott címre az önéletrajzomat, motivációs levelet, s másnap már vártam, hogy mikor hívnak fel, gratulálva, hogy enyém az állás.

Harmadnapig kellett várnom, a metróban utaztam, mikor megszólalt a mobil, s másnapra interjúra hívtak be. Nem akarom tovább húzni, tényleg megkaptam az állást. El-nem-múló naivitásomban azt képzeltem, hogy azért, mert csak én jelentkeztem, hiszen szinte rám szabták a feltételeket. Később kiderült, kb. 150 önéletrajz érkezett. És mégis sikerült.

Nem, nem voltam ügyesebb a többi jelentkezőnél; mondhatni, egyszerűen nagy szerencsém volt. Viszont egy picit sem stresszeltem magam, annyira híján voltam minden tapasztalatnak, s a munkakeresésről való előzetes tudásnak. Olyan voltam, mint a hályogkovács, aki szemeket műt – egészen addig, míg egy szemészorvos – látva a tevékenységét – el nem magyarázza neki, hogy a mennyire fontos a precizitás és a szaktudás a szemműtéteknél: elég egy rossz mozdulat, s mindennek vége, főként a páciens szeme világának. Ezt hallva, a hályogkovács, aki addig hiba nélkül dolgozott, nem mer többet műteni.

S igen, ha most keresnék állást, már mindent tudok: mekkora munkanélküliség, azon belül a diplomások hány százalékát érinti az állástalanság, azt is tudom, hogy eleve hátrányos helyzetű csoportból indulok, mint kisgyerekes anya; ismerem a jogaimat, s kötelezettségeimet; kis ráfordítással profi önéletrajzot is tudnék írni.

Csak egy dolgot vesztettem el: soha többé nem tudnék a fentiekhez hasonló nyugalommal és önbizalommal munkát keresni.

Leállított felnőttképzési programok?

Mély megdöbbenéssel olvastam egy facebook-on megosztott linket; a hirszerzo.hu-n megjelent cikkről van szó, melyben a felnőttképzések felfüggesztéséről és a munkanélküliek elhelyezkedését segítő uniós programok leállításáról van szó elsősorban. A cikk további részeiben pedig a START kártyacsaláddal együttjáró kedvezmények megszüntetéséről szól, majd sejtetni engedi, hogy a tervezett intézkedés hátterében a Matolcsy György által bejelentett stabilitási tartalék képzése áll; e szerint a feltételezés szerint a felnőttképzésekre szánt összeget emiatt zárolja a minisztérium. A másik lehetőség szerint a kormány a tervezett új közmunkaprogramra csoportosítja át a pénzt.

Természetesen a hír hallatán azonnal elhatároztam, hogy utánanézek ennek az intézkedésnek; szerencsére nem kellett sokat várni, ugyanis a tegnapi (2011. június 2.) MR1 Kossuth Rádió reggeli műsorában szintén ezzel a kérdéssel foglalkoztak; szerencsére sikerült elérniük Czomba Sándort, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárát, aki részben cáfolta az értesüléseket, részben pedig pontosította pl. a felnőttképzések leállításáról szóló híreket. Így a reggeli készülődés közben meg is tudtam hallgatni, mostanra pedig elolvasni, hogy mi is fog történni valójában ezen a téren.

Röviden összefoglalva:

-         Nem szűnik meg hirtelen a START-kártya, mely a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci elhelyezkedést segíti;

-         A felnőttképzési programokat valóban leállították, de néhány napon belül megoldást ígérnek erre is; a leállítás célja az, hogy felülvizsgálják ezeknek a programoknak a hatékonyságát. A jövőben ezért elsősorban a munkahelyi háttérrel rendelkező felnőttképzéseket fogják támogatni, illetve a közmunkaprogramok része lesz egy-egy képzés, hiszen a program célja, hogy a munkavállalók a közmunkával töltött ideiglenes idő után hasznos új tudással és tapasztalatokkal felvértezve lépjenek majd be a munkaerőpiacra. (A munkaerőpiaci igények és a támogatott képzések jobb összehangolását is segíti majd a leendő új felnőttképzési törvény is.)

-         Megváltozik az érdekegyeztetés is; az eddigi, három oldalt képviselő (munkáltatók, munkavállalók, kormány) Országos Érdekegyeztető Tanács helyett létrejön a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács, mely – a tervek szerint – nagyobb szerephez juttatná a társadalom civil szervezeteit is az érdekegyeztetésben. (Ez a most létrejövő érdekegyeztető fórum átvenné az OÉT, a Gazdasági és Szociális Tanács és a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum szerepét.)

Az írásomban szereplő linkeken az eredeti írásokat is el lehet olvasni; én csak remélni tudom, hogy az intézkedések nyomán minél többen szerezhetnek majd a munkaerőpiacon valóban hasznosítható tudást.

Hiányszakmák Magyarországon – avagy a munkáltatók és a munkavállalók egymást keresik, de nem találják?

A hrportal.hu-n jelent meg ez a cikk, melyben összeállították a legnehezebben betölthető szakmák tízes jegyzékét – külön nemzetközi kitekintéssel, s külön Magyarországra vetítve. Érdekes aspektusból közelítik meg egyébként a munkaerőpiaci helyzetet: gazdasági válság ide vagy oda, a magas munkanélküliség ellenére ugyanis még mindig nehéz a megfelelő szakembereket megtalálni bizonyos pozíciókra.

A lista azonban okozott némi meglepetést, (elsősorban a magyarországi érdekelt): mindjárt az első két helyre ugyanis nem egy-egy foglalkozás, hanem összefoglaló elnevezés került, tehát a legnagyobb hiány a megfelelő szakmunkásokból és csoportvezetőkből van. Informatív lett volna, ha egy kicsit részletezik ezeket a kategóriákat; mégis, milyen területen keresnek leginkább szakmunkásokat és csoportvezetőket, milyen képességeket, tapasztalatot, gyakorlatot várnak el tőlük leginkább leendő munkaadóik. A további kategóriákat sem értettem, mert az már-már közhely, hogy ma egy jó mérnöki diplomával (8. hely a listán) könnyen lehet boldogulni, de egy recepciós állásra (9. hely) azonnal ugranak százával a jelentkezők munkaközvetítő ismerősöm szerint, akár diplomás, nyelveken beszélő emberek is. Szakácsból is kevés van a lista szerint, ugyanis a hetedik helyen szerepel a szakmák között; ennek némileg ellentmondanak azok a hírek, melyek szerint a gazdasági válság a vendéglátóipart félig agyoncsapta; továbbá ellentmond neki személyes tapasztalatom is, ugyanis szakács végzettségű szomszédom, sok-sok éves külföldi és belföldi tapasztalattal majdnem egy évig keresett magának munkát.

Abban azonban egyetértek a cikkben foglaltakkal, hogy egy vállalkozás számára igen fontos a megfelelő ember megtalálása a megfelelő pozícióra (s nemcsak a megtalálás, hanem a megtartás is lényeges.) S ez nemcsak a szakmai ismeretek meglétét jelenti; ugyanis ahogy HR-es körökben tartják: egy munkavállalót általában szakmai tudása alapján vesznek fel, s emberi tulajdonságai miatt bocsátják el.