Szociális Konzultáció: ki kíváncsi kire?

Régóta készülök erre a bejegyzésre, egyszer már neki is kezdtem, megírtam majdnem egy oldalt belőle, aztán újra átolvastam és félretettem. A téma azonban nem hagy nyugodni, ezért újra nekifogok, hátha ezúttal tovább jutok.

Nemrég kaptuk meg a Szociális kérdőívet. Mivel a szociális kérdések több szálon is szorosan kapcsolódnak a munka világához, ezért a blog szempontjából is érdekelt; milyen kérdésekben kérik ki a véleményünket, melyek a jövő szociálpolitikáját meghatározó sarkalatos pontok? (S most nem akarom a témát a politikai kritika irányába elvinni; szerintem hasznos lehet egy társadalmi konzultáció ehhez hasonló, mindennapjainkat érintő kérdésekben. Más kérdés, hogy helyi szinten talán könnyebben megvalósíthatóak ezek a párbeszédek, országos szinten azonban komoly nehézségekbe ütközhet, ha mindenkinek számítanak a véleményére. Ezeket a nehézségeket hidalhatja át ez a kérdőíves forma; ugyan a válaszok előre készek, de éppen ezért könnyű összesíteni őket, s a döntéshozók képet is kaphatnak arról, hogy az ország egésze miként vélekedik – nagy vonalakban – a hogyan továbbról.)

Nem veszek végig minden kérdést, talán a harmadik pont az, mely leginkább kapcsolódik fő témámhoz, s a következőképpen hangzik: Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol? A feltett kérdésnél már csak a válaszok jobbak: 1. Az országnak segély helyett inkább a munkalehetőséggel kellene segítenie a munkanélkülieket. 2. A segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. 3. Nem tudom megítélni a kérdést.

Komolyan elgondolkodtam: vajon lesz-e valaki, aki a segélyezésben látja a megoldást a munkanélküliség problémájára. A segélyben, mely egyfajta szociális háló; az átmenetileg nehéz helyzetbe került embereket segíti meghatározott ideig. Fogalmilag kizárt, hogy egyfajta megoldásként tekintsünk rá; a segély csupán a búvár oxigénpalackja, mely nem engedi megfulladni, míg felszínre nem kapaszkodik; na de nyilván nem lehet végletekig a lélegzését helyettesíteni vele.

Mégis, mi szükség van akkor arra, hogy betegyék a válaszok közé ezt is? Talán csak nem az, hogy ne nagyon legyen alternatíva? S igen, bőszen bólogatok, alapvetően egyet is értek azzal, hogy a munkanélküliség problémájára a munkalehetőségek teremtése a megoldás. (Ki hitte volna, nem? Tudok egyébként én is ilyeneket: az éhségre mi a megoldás? 1. ha eszünk 2. ha iszunk 3. nem tudom a választ.) Tovább is boncolhatom az egyetlen jónak szánt választ: tehát az országnak kéne munkalehetőségekkel segítenie a munkanélkülieket. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de számomra ez az ország kategória olyan megfoghatatlan. Egy országra nem szoktunk jogokat ruházni és kötelezettségeket terhelni; így elvárni sem lehet tőle semmit. Pláne nem munkahelyteremtést, ami az utóbbi években kevés más szereplőnek (cégek, egyéb munkáltatók, csak félve merem leírni: kormány esetleg…) sikerült. Ha jól tudom, még mindig 11 % körül van a regisztrált álláskeresők száma, ami nem kevés, tehát az országnak igen csak fel kell kötnie az alsóneműt, ha ezen változtatni akar.

S attól félek, ha megbízzuk az országot ezzel a nehéz feladattal, akkor a kormány el lesz foglalva a feladat másik oldalával; mivel elvileg van, aki munkahelyeket teremt, ezért a segélyezési rendszert akár le is lehet építeni. S valami az súgja nekem, hogy a feladat ezen része könnyebben és gyorsabban megy majd végbe, mint az átruházott munkahelyteremtés, a folyamat eredménye pedig egy igen nagylyukú szociális háló lesz, melyen csak úgy potyognak kifele az emberek. Sőt, ami a segélyezést illeti, itt nem kíváncsi senki annyira a másik magyar ember véleményére; az utóbbi hónapokban a munkanélküli ellátásokban igen drasztikus csökkenés következett be meglehetősen rövid idő alatt.

Számtalan kérdésről lehetne beszélni a munkahelyteremtés és segélyezés témakörében. Sokat közülük akár egy kérdőívben is meg lehet fogalmazni úgy, hogy VALÓDI alternatívák közül lehessen választani. A kérdésfeltevés azonban magával hozza, hogy igazából, jó lelkiismerettel csak a harmadik pontot tudom választani, azaz nem tudom megítélni a kérdést. Természetesen a kérdés alapján. Véleményem van, de arra ki kíváncsi?

Az örömmel végzett munkáért: Prolabora Kft.

Az interneten kutatva találkoztam a Prolabora Kft. nevével; kíváncsi lettem, s nyomban megnéztem a honlapjukat. A Prolabora Kft. ugyanis arra vállalkozott, hogy cégeknek segít megoldásokat találni abban a szituációban, ha a munkavállaló családos; hogyan tudnak közösen olyan stratégiákat kidolgozni, melyek segítségével a munkavállaló könnyen össze tudja egyeztetni munkáját és családi kötelezettségeit – a cég pedig így nyer egy munkahelyével elégedett, lojális, jól dolgozó munkaerőt. Ez a szolgáltatásuk egyébként Munka és Család Audit néven fut.

Hogyne érdekelt volna ez a vállalkozás, elkezdtem nézegetni a honlapjukat, s egy nagyon jó tanulmányt is találtam rajta; dr. Ternovszky Ferenc írásában a hagyományos karriermodell és a családi élet, gyermekvállalás összeegyeztetésének lehetőségét vizsgálja; hagyományos karriermodellen értve azt a szakmai előmenetelt, mely a munkavégzés során teljes munkaidőben fizikai jelenlétet ír elő, s melynek kiugrási pontjai pont arra az időszakra tehetőek, mely a nők számára – biológiai szempontból vizsgálva – a legalkalmasabb a gyermekvállalásra.

A hagyományos karriermodell tehát egész embert kíván; ha az embernek máshol is vannak kötelezettségei, például a családjában, akkor nehezen fogja ezt a lépcsőt végigjárni, lemorzsolódik, tudása pedig így elveszik a társadalom számára. A tanulmány abban látja a megoldást, ha el tudunk szakadni ettől a modelltől, s a mai társadalom kihívásainak jobban megfelelő rendszereket tudunk a munka terén kiépíteni. A gazdaság nem nélkülözheti azt a tudást, ami a nők birtokában van; nem veszhetnek el képzett és tehetséges nők azért, mert nem lehet szakmai életútjukat ebbe a merev struktúrákba beilleszteni.

A tanulmány a további részében ehhez a nehéz feladathoz kíván további támpontokat adni; itt jegyezném meg – a tanulmánynak azon részéhez, mely a részmunkaidős foglalkoztatás jogszabályi nehézségeit méri fel -, hogy ez a fajta atipikus foglalkoztatás is biztosítási időnek számít, a nyugdíjba most már úgy számít bele, ha az ebből a jogviszonyból származó jövedelem nem éri el a mindenkor érvényes minimálbér összegét, akkor szolgálati időként csak az arányos része vehető figyelembe: a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. (1997. évi LXXXI. törvény 39. §).

Ajánlom elolvasásra, nagyon érdekes szempontból járja körül ezt a sokunk számára igen égető problémát.

Ismerd meg A MÁSIK FELET!

Ezzel a címmel indítja újra a Jól-Lét Közhasznú Alapítvány képzését júniustól. A másik fél jelen esetben a munkáltató; a képzés keretein belül HR szakemberek válaszolnak az álláskereséssel kapcsolatos kérdésekre, különös tekintettel a gyermekgondozási szabadságról munkahelyükre visszatérő, vagy éppen új munkát kereső nők problémáira.

Bővebb információ és jelentkezés itt.

Céges kismamaprogram

Nagyon jó cikket találtam a hrportal-on, mindenkinek ajánlom elolvasásra. Talán azt a kulcsmondatot emelném ki belőle, hogy mindkét oldal (tehát a munkába visszatérni szándékozó édesanyák és a munkáltatók) felismerték már ezt az igen bonyolult helyzetet (ti. kisgyermekes nők alkalmazása), megoldást is szeretnének találni rá, csak nehéz feladni a megszokott álláspontokat, nehéz mindkét félnek még rugalmasan „előre” tervezni.

Erre kínál segítséget a Jól-Lét Alapítvány programja, mely azt tűzte ki, hogy rendszerben gondolja át a megoldási lehetőségeket. Vannak a munkaerőpiacon már most is olyan cégek, melyek aktívan foglalkoznak a kismamák el- és visszahelyezkedésével, keresik az újabb és újabb megoldásokat, azonban mivel egy-egy fecske még nem csinál tavaszt, szükséges lenne, hogy minél többen kövessék ezt a gyakorlatot, s a cégek által kitalált megoldások közismertek és sokak által elfogadottak legyenek.

Család és munka - interjú 3.

Az alábbi interjúban szereplő édesanya munkája mellett szintén három gyermeket nevel; villamosvezetőként dolgozik férjével együtt, így egy-egy, gyermeket nevelő nőket segítő munkaszervezési forma ki van zárva esetében (avagy ki szállna fel egy távmunkában vezetett villamosra?J)

Hol és mennyit dolgoztál a gyerekek születése előtt?

A gyerekek születése előtt először egy kft-nél dolgoztam két évet varrónőként, aztán egy kis közértben voltam hat hónapig üzletvezető-helyettes, majd a Vidámparkban pénztárosként két idényen át, azaz kétszer fél évet. Ezután kerültem a BKV-hoz, ahol a gyerekek születése előtt mintegy négy és fél évet dolgoztam, majd ide is mentem vissza a gyermekgondozási szabadságról; összesen tíz éve dolgozom ott villamosvezetőként.

Hány gyereked van, s mekkora korkülönbséggel születtek?

Három gyermekem van; nagyon kis korkülönbséggel születtek, az első és a második között összesen tizenegy hónap van, a második és a harmadik között pedig másfél év. Két és fél év alatt született meg mindhárom gyerek J.

Visszamentél dolgozni a gyerekek születése között? Szerettél otthon lenni "csak" velük?

Nem mentem vissza dolgozni, bár nagyon hosszúnak éreztem ezt az öt évet egyben. A végén már nem szerettem itthon lenni, vágytam vissza a munkahelyemre.

Mennyi idős volt a legkisebb gyermeked, mikor visszamentél dolgozni?

Két éves volt a legkisebb, mikor visszamentem dolgozni.

Mi volt az indoka a munkába állásnak; elsősorban anyagi okok, vagy hiányzott a munka (esetleg mindkettő, vagy más indok), hiszen nagycsaládosként lehettél volna főállású anya is?

Két okból mentem vissza; egyrészt hiányzott már a munka, másrészt anyagi okok miatt is.

Főállású anyának nem tudnék elmenni, mert nagyon kevés az a pénz, amit kapnék. Egyébként is soknak éreztem – ahogy már említettem is – azt az öt évet, amikor csak itthon voltam.

Főállásban dolgozol? Hogyan néz ki egy átlagos napod: mikor kelsz, ki viszi a gyerekeket reggel, mikor végzel a munkával, mikor tudod csinálni a házimunkát, mikor jut pihenésre idő, mikor jut idő kikapcsolódásra, szórakozásra?

Mivel mindketten ugyanazt a munkát végezzük, tehát villamosvezetők vagyunk a BKV-nál, egymáshoz és a családhoz hangoljuk a beosztásunkat; amelyikünk délutános, az viszi a gyerekeket óvodába, aki pedig délelőttös volt, az hozza el őket délután. Havi váltásban dolgozunk délelőtti és délutáni műszakban. Főállásban dolgozom, a részmunkaidős beosztás gondolata nem merült fel, mert ezt csak ún. besegítőként tudtam volna vállalni, azaz szólnak, ha valakit helyettesíteni kell, vagy egyéb okból van még munkaerőre szükség; egyrészt ez állandó rendelkezésre állást igényel, tervezhetetlen az időbeosztás, másrészt nem biztos, hogy visszavesznek majd később teljes munkaidőben, ha már nagyobbak lesznek a gyerekek.

A délelőtti műszaknál hajnali kettőkor kelünk, és délután fél egy és három óra között érünk haza, ez változó. A délutáni műszakban pedig 11.30-kor kezdünk, és este tizenegy óra tájban jövünk haza. Munka közben egy 9-10 órás műszakban rendszerint van két alkalommal pihenő, egy-egy alkalommal mintegy negyven perc.

Mennyire veszik figyelembe az időbeosztásnál, ha valaki családos?

Munkatársak közötti megállapodás, hogy a családosokat nem osztják be Karácsonykor, a saját családdal még nem rendelkezőket pedig Szilveszterkor. Ezenfelül általában nincs más elbírálás a beosztásnál, egyéb ünnepnapoknál; „központilag” nincs előírva semmiféle kedvezmény.

Milyen segítséged van a hétköznapokban (nagyszülők, bébiszitter, egyéb segítség)

A nagyszülők nagyon sokat segítenek, így havonta három-négy alkalommal van szabadidőnk a férjemmel. Mivel a nagyszülők ennyit segítenek, ezért szerencsére bébiszitterre még nem volt szükségünk.

Elégedett vagy-e a mostani életeddel? Ha nem, mit változtatnál rajta elsősorban?

Nagyjából elégedett vagyok, amin változtatnék, az az anyagi helyzetünk, mert vannak hiteleink, lakáshitel is, s más, kisebb hitelek is. Ha még valamin változtathatnék, akkor több türelmet kérnék J.

Az állásteremtés öt mítosza

A mai napra is egy cikkajánló jut; érdemes végigolvasni az fn.hu-n megjelent cikket, s a megállapítások fényében végiggondolni a tervezett, vagy más bevezetett módosításokat; különösen az eddigi segélyezési rendszer megnyirbálásáról írt bekezdés szomorúan aktuális. Igen hasonlít arra a szituációra, mikor hirtelen két évre csökkentették a GYES időtartamát, mondván, hogy ez a lépés növelni fogja a női foglalkoztatottságot. Körülbelül úgy növelte, ahogy a lerövidített munkanélküli segély a munkahelyeket.

Keresik a LEGJOBB NŐI MUNKAHELYET!

2011. május 31-éig lehet szavazni a Legjobb Női Munkahelyre. A pályázatot a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség írta ki; céljuk az volt, hogy e nemes versenyen keresztül rámutassanak az esélyegyenlőségi szempontok érvényesülésére, s a női foglalkoztatás szükségességére.

Két kategóriában lehet indulni:

I.                    25-250 főt foglalkoztató cégek

II.                 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégek

A pályázatról, s a korábbi nyertesekről itt lehet bővebben olvasni.