Az interneten kutatva találkoztam a Prolabora Kft. nevével; kíváncsi lettem, s nyomban megnéztem a honlapjukat. A Prolabora Kft. ugyanis arra vállalkozott, hogy cégeknek segít megoldásokat találni abban a szituációban, ha a munkavállaló családos; hogyan tudnak közösen olyan stratégiákat kidolgozni, melyek segítségével a munkavállaló könnyen össze tudja egyeztetni munkáját és családi kötelezettségeit – a cég pedig így nyer egy munkahelyével elégedett, lojális, jól dolgozó munkaerőt. Ez a szolgáltatásuk egyébként Munka és Család Audit néven fut.
Hogyne érdekelt volna ez a vállalkozás, elkezdtem nézegetni a honlapjukat, s egy nagyon jó tanulmányt is találtam rajta; dr. Ternovszky Ferenc írásában a hagyományos karriermodell és a családi élet, gyermekvállalás összeegyeztetésének lehetőségét vizsgálja; hagyományos karriermodellen értve azt a szakmai előmenetelt, mely a munkavégzés során teljes munkaidőben fizikai jelenlétet ír elő, s melynek kiugrási pontjai pont arra az időszakra tehetőek, mely a nők számára – biológiai szempontból vizsgálva – a legalkalmasabb a gyermekvállalásra.
A hagyományos karriermodell tehát egész embert kíván; ha az embernek máshol is vannak kötelezettségei, például a családjában, akkor nehezen fogja ezt a lépcsőt végigjárni, lemorzsolódik, tudása pedig így elveszik a társadalom számára. A tanulmány abban látja a megoldást, ha el tudunk szakadni ettől a modelltől, s a mai társadalom kihívásainak jobban megfelelő rendszereket tudunk a munka terén kiépíteni. A gazdaság nem nélkülözheti azt a tudást, ami a nők birtokában van; nem veszhetnek el képzett és tehetséges nők azért, mert nem lehet szakmai életútjukat ebbe a merev struktúrákba beilleszteni.
A tanulmány a további részében ehhez a nehéz feladathoz kíván további támpontokat adni; itt jegyezném meg – a tanulmánynak azon részéhez, mely a részmunkaidős foglalkoztatás jogszabályi nehézségeit méri fel -, hogy ez a fajta atipikus foglalkoztatás is biztosítási időnek számít, a nyugdíjba most már úgy számít bele, ha az ebből a jogviszonyból származó jövedelem nem éri el a mindenkor érvényes minimálbér összegét, akkor szolgálati időként csak az arányos része vehető figyelembe: a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. (1997. évi LXXXI. törvény 39. §).
Ajánlom elolvasásra, nagyon érdekes szempontból járja körül ezt a sokunk számára igen égető problémát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.