A vasalás egy pokol

Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.

Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.”

A fenti szavakat Vekerdy Tamás üzente az édesanyáknak; a részlet egy hosszabb beszélgetésből való, ezek a sorok zárták az interjút. Annyira népszerű lett, hogy szinte minden második ismerősöm – s gondolom, nem voltam ezzel egyedül – megosztotta, így számtalanszor elolvashattam. Rengeteg embernek tetszett, ezt is láttam. Egyébként nekem is, azért is teszem fel a blogra; no meg azért is, mert – még ha első olvasatra nem is látszik – de igen sok köze van a női munkához, mely sokszor olyan, mint Sziszifuszé, azaz csak nem jön el a várva várt könnyebbség, a lazítás ideje, nem szűnnek meg a tennivalók. Egy csomó kötelesség alól persze nem lehet kibújni, de vajon nincs köztük olyan, amely kis ügyességgel akár átszervezhető lenne, s ha megszabadulnánk tőle, akkor élhetőbb életet tudnánk magunk és környezetünk számára is teremteni?