Heti körkérdés: Ki mennyire használja ki a kapcsolati hálóját, amikor munkát keres?

Gyakran hallom – s tapasztalom is, hogy igazán jó állást csak ismeretségen keresztül lehet szerezni.
Van igazsága ennek a tételnek, noha a saját példám némileg cáfolja; nekem egyetem után – mikor váratlanul ugrott az addig elég biztosnak kinéző álláslehetőségem – úgy sikerült állást találnom, hogy felcsaptam a HVG-t, s éppen volt benne egy olyan hirdetés, aminek – úgy éreztem – teljesen megfelelek. Gyorsan küldtem egy önéletrajzot és egy motivációs levelet. A mostani tapasztalataim birtokában úgy érzem, hogy a szent együgyűeket kísérő szerencse szegődhetett mellém, ugyanis én naivitásomban úgy képzeltem, hogy a hirdetésre nagyjából csak én jelentkezem (mint utóbb kiderült, még körülbelül százan küldtek be velem együtt önéletrajzot.) De… sikerült.

Azonban – a fenti példám ellenére, mely inkább egy szerencsés, de ritka esetet mutat be - tényleg könnyebb ismerősön keresztül állást találni; hiszen nekik nem tíz percben kell bemutatni magunkat, hanem olyan közegben mozognak, ahol többé-kevésbé tisztában vannak tudásukkal, szakmai és emberi képességeikkel is. (Ez utóbbi is fontos, legalábbis a közhely szerint: általában valakit a szakmai tudása alapján vesznek föl, s az emberi tulajdonságai miatt rúgnak ki.)

Viszont ma már rendelkezésünkre állnak olyan eszközök is, mellyel ismerősök egész tárházát érhetjük el, hiszen nem tudhatjuk pontosan előre, hogy honnan nyújtanak felénk segítő kezet. Ha van baráti levelezőlistánk, akkor egy nekik küldött emailben értesíthetünk mindenkit arról, hogy éppen munkát keresünk. De talán még hasznosabb lehet, ha a közösségi oldalakat is használjuk; kiírhatjuk az üzenőfalra, megoszthatjuk másokkal is, ők meg egy-egy kattintással azonnal továbbíthatják az üzenetünket. Így nagyon rövid idő alatt igen sok emberhez is eljuthat a hír: ilyen és ilyen képzettséggel, érdeklődéssel, szakmai tapasztalattal állást keresünk. S talán jelentkezik is az, aki tud munkát adni egy ilyen és ilyen képzettséggel, érdeklődéssel és szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalónak, vagyis nekünk.

Van a közösségi oldalaknak azonban olyan típusa is, amely kifejezetten erre a célra jött létre; segítségével sikeresen tudjuk részletesen bemutatni, árnyalni a „szakmai arcunkat”. A legismertebb ilyen típusú oldal a LinkedIn. Itt könnyen-gyorsan felépíthetjük a szakmai ismeretségi hálónkat, segítségével elérhetünk olyanokat is, akik ugyan közvetlenül még nem ismerőseink, de azonos szakmában dolgoznak, azonos érdeklődéssel rendelkeznek, vagy éppen a tapasztalataik, tudásuk alapján lehetnek hasznosak számunkra. Minket pedig az online önéletrajzunk mutat be, melyet az oldal segítségével készítünk. S egy csomó olyan szolgáltatást lehet igénybe venni, amelyekhez hasonlót a többi közösségi oldalon is használunk; itt viszont tematikusan, szakmai érdeklődésünknek megfelelően alakíthatunk csoportot, szólhatunk hozzá egy-egy témához, vagy kereshetünk meg embereket.

S hogyan kapcsolódik ez a női munkához? A nők erősségei között szokták megemlíteni a kapcsolatteremtési képességüket. Ezek a web2-es megoldások pedig éppen ennek a jó kapcsolatteremtési készségnek nyújtanak csatornákat, melyeken keresztül érvényesülni tud. Érdemes tehát megszokni őket, s minél előbb a saját céljaink szolgálatába állítani.