Az alábbi írás alapja egy kedves ismerősöm igen hasznos akciója; még nyáron került szóba köztünk az Mt. lehetséges változása, majd ő úgy döntött, hogy alaposan utánajár a terveknek, megkereste a Nemzetgazdasági Minisztériumot, s magyarázatot kért a sajtóban megjelenő hírekre. Az ő összefoglalóját olvashatjátok a kezdeményezés során létrejött tájékoztatásról; mivel a tervek sokkal biztatóbbak annál, ahogy megismerhettük eleinte őket, reméljük a legjobbakat: talán az új Mt. mégsem lesz annyira borzasztó (s talán a döntéshozók is a jövőben jobban kommunikálják a változásokat.)
Az elmúlt hónapokban a nyári uborkaszezont alaposan felkavarta a Munka törvénykönyvének tervezete, mely kikerült a nagyközönség elé is. Noha kormányoldalról sokszor hangsúlyozták, hogy alapvetően egy tervezetről van szó, tehát még semmi sem biztos, mégis nagy felzúdulást váltott ki több változás, így az alábbi pontok is:
A tervezet szerint a
- A rendes felmondást a gyerek 3 éves kora előtt is lehetne közölni – igaz, amennyiben a gyerek 3 éves koráig az anyuka nem megy vissza dolgozni, a felmondás ellenére csak a 3 év leteltével lehetne ténylegesen megszüntetni a munkaviszonyát.
- Ha már hamarabb visszament dolgozni, akkor a korábbi, a gyerek 3 éves koráig, a munkába visszaállástól független védelem nem illette volna meg.
- Korábban a védelmi időszak lejárta után még 30 napig nem lehetett közölni a felmondást – a tervezet szerint a 3 év lejártával azonnal meg lehet ezt tenni.
- Az apaszabadság fizetés nélkülivé vált volna.
(A GYED időszakára járó szabadság lerövidítése sajnos már tény, az idén július 31-e után kezdődött GYED-ekre már ez vonatkozik, tehát 2011. augusztus elsejétől csak a szülési szabadság időtartamára és a GYED első hat hónapjára jár fizetett szabadság.)
A fenti tervekkel kapcsolatban érthetően nagy volt a felháborodás a szakszervezetek, illetve a kismamákat képviselő egyéb szervezetek körében, amire válaszul megjelent egy nyúlfarknyi nyilatkozat, miszerint a kismamák munkajogi védelme megmarad – mindenféle részletezés, magyarázat nélkül.
Tekintettel arra, hogy biztosat senki nem tudott, és egyéb forrásból információt szerezni nem tudtam, legfeljebb rémhírek keringtek, gondoltam, egyenesen a döntés előkészítőihez fordulok, és biztos forrásból tájékozódom.
Írtam egy levelet az NGM által megadott e-mail címre, amiben felkértem őket, hogy sürgősen adjanak információt a tervezetről, mivel elkezdtem egy tiltakozást szervezni a negatív változások ellen, de nyilvánvalóan csak akkor folytatom, ha van értelme. A sajtóhír alapján lehet, hogy már nincs is mi ellen tiltakozni.
A sok negatív tapasztalat után egy igazán pozitív élmény ért: valóban reagált is az NGM, elkérték a telefonszámomat, majd Kardkovács Kolos helyettes államtitkár személyesen hívott fel, hogy tájékoztasson a változtatásokról.
Meg kell, hogy mondjam, nagyon készséges és kellemes beszélgetőpartner volt, de ami ennél sokkal fontosabb: a beszélgetés alapján úgy tűnik, igazán jó dolgokon gondolkodnak – nagy kár, hogy ebből a közvélemény felé nem sok jön át, a korábbi javaslat által keltett rossz szájízt nincs, ami elvegye.
Kardkovács úr tájékoztatott arról, hogy megmarad a gyerek 3 éves koráig tartó felmondási tilalom az anyukák javára, amely független attól, hogy az édesanya visszament-e a három év letelte előtt dolgozni. Megmarad a szoptatási munkaidő kedvezmény, illetve a humán reprodukciós eljárásokban részt vevők felmondási tilalma is.
Ami rossz hír volt; a 30 napos plusz védelem sajnos tényleg megszűnik – ez egyébként szerintem nagy butaság, mivel személyesen ismerek olyat, akinek fel akartak mondani, már senki nem ismerte őt, teljesen lecserélődött a csapat, majd visszament dolgozni, és pontosan az alatt a 30 nap alatt bizonyította be újra, hogy rátermett és jó munkaerő. Az illető a mai napig (az eset óta közel 10 év telt el) szolgálja tovább a munkahelyét, kölcsönös megelégedésükre.
Az apaszabadság fizetés nélküli szabadsággá alakításával kapcsolatban Kardkovács úr azt mondta, hogy ez egy félreértés volt, ugyanis a munkáltató szempontjából ez ma is fizetés nélküli szabadság, a TB fizeti a munkavállaló számára azt a bizonyos 5 napot. Ezen állítólag nem akartak változtatni, csak a megfogalmazást tették egyértelművé – nem igazán értem, hogy ha ez így van, akkor miért nem kommunikálták ezt a nagy felháborodásra reagálva egyértelműen. Szerintem sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy ezt a kedvezményt el akarják venni.
A fent említett „jó dolgok” a következők:
1) Az apák is dolgozhassanak részmunkaidőben, függetlenül attól, hogy az anya élt-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem.
2) A szülői pótszabadságot meg lehessen osztani – megjegyzem, én eddig is azt hittem, hogy gyerekenként meg lehet osztani, de állítólag ezt rosszul értettem.
4) „Szabadság kontó” bevezetése, vagyis a túlmunkát nem csak annak megfizetésével, hanem a munkaidő lecsúsztatásával is lehet kompenzálni, hogy a kiesett időt a családdal tudja tölteni a munkavállaló.
Azt gondolom, hogy ezek jó ötletek, sajnálom, hogy nem kapott nagyobb teret a sajtóban ezeknek a pozitívumoknak az elemzése, ismertetése. Számomra legalábbis eddig leginkább a negatívumok jöttek át, erőteljesen lerontva ezzel az egész munka hitelét. Éppen ezért javasoltam a helyettes államtitkár úrnak, hogy koncentrálhatnának többet a javaslat ismertetésére, népszerűsítésére, mert, hogy (némi módosítással) klasszikussal éljek, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani.
A törvényt egyébként ősszel szeretnék tárgyalni, de tekintettel a jelentős változásokra, hosszabb ideig tartana a hatályba lépése.
Úgy gondolom, hogy ha már rendesen részt vettem a javaslat elleni hangulatkeltésben, akkor most tartozom azzal, hogy beszámolok a pozitív tapasztalatomról is.
