A csaladhalo.hu-n jelentek meg olyan tervezetek, melyek újabb változásokat hozhatnak a gyermekvállalás anyagi hátterében, a munka területén, s a különböző ellátásokban. Hangsúlyozom, ezek csak tervezetek, tehát korántsem biztos, hogy a vázolt formában megvalósulnak, azonban a bennük lévő megoldások tényleges problémákra kívánnak választ adni.
Természetesen előkerült a részmunkaidős állások kérdése is; a tervezet szerint ugyanis kiterjesztenék a közszférában már alkalmazott megoldást a munkavállalókra is; ezek szerint a munkahelyére visszatérő anyát saját kérésére gyermeke három éves koráig munkáltatója köteles részmunkaidőben foglalkoztatni. (A honlapon közzétett összefoglaló nem írja, hogy a részmunkaidő ebben az esetben csak a heti 20 órás munkaidőt foglalja magában, vagy esetleg ennél többet is.)
Első olvasatra ez a kezdeményezés a kisgyermekes nők szempontjából mindenképpen pozitív változásnak tűnhet; mivel a munkáltató a védett időszakban eredeti munkakörbe és eredeti munkaidőben köteles visszavenni a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállalóját, ezért, ha valaki részmunkaidőben szeretne dolgozni, akkor egyezkednie kell a munkáltatóval, ugyanis munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják. A tervek szerint, a gyermek három éves koráig, a visszatérő munkavállaló egyoldalú kérésére a munkáltató köteles lesz engedélyezni a részmunkaidőt. Mivel a kisgyermekes munkavállaló pont ebben az időszakban lehet jogosult a GYES-re, ezért – ha részmunkaidős foglalkoztatása a heti 30 órát nem haladja meg – ettől a juttatástól sem esik el a munkavégzés mellett.
A helyzet azonban nem ennyire rózsás. Mivel törvényben írnának elő egy olyan kedvezményt, melyet utána a munkáltatónak kell valahogy megoldani, s ehhez segítséget nem igazán kap (a korábban már leírt részmunkaidős foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmény feltételrendszere elég kötött), ezért ez az intézkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkáltatók szemében a kisgyermekes nők még inkább problémás munkaerőnek számítsanak. S ugyan ki alkalmazna szívesen ebből a csoportból munkavállalót, mikor egy-egy állásra annyian jelentkeznek, olyanok is, akikkel aztán nincs ennyi munkajogi macera? Nem kevés nehézséget okoz ugyanis esetleg újból alkalmazni valakit, aki előtte talán évekig nem volt jelen aktívan a cég életében, de a helyére csak határozott idejű szerződéssel lehet mást felvenni, s mikor visszatérne dolgozni, akkor hirtelen a részmunkaidős foglalkoztatását kell megoldani.
Ugyanakkor az egyéb intézkedésekkel is szembemegy ez a tervezet; mivel a kormány a „munka országát” akarja létrehozni a szlogen szerint, ezért számos olyan változtatásról döntött, mely inkább a munkáltatóknak kedvez. Ide lehet sorolni például a próbaidő hat hónapra való kiterjesztésének a lehetőségét, a szabadságok számításánál és kiadásánál hatályba lépő új szabályokat, a veszélyeztetett terhes nők azonnali táppénz-jogosultságát a munkáltató által fizetett betegszabadság helyett. Ez a tervezet azonban egyértelműen a munkavállalót hozná helyzetbe – legalábbis az ötlet kitalálói szerint. Más kérdés, hogy a valóságban ez igen nehéz helyzet lenne mindkét félnek.
Kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből a tervezetből. A problémák valósak – kérdés, hogy ezúttal a helyes választ találják-e meg rájuk. Talán korai ebből ítélni, de sokszor az az érzésem, a női foglalkoztatást mindig egy-egy ötlet hivatott megoldani, de igazából senki nem gondolja át, hogy ezeknek az ötleteknek mi is lesz a valódi hatása, elérik-e a kívánt célt, vagy egy egész más jelenséget hoznak létre (lásd GYES és munka), igazából nem hoznak érdemi változást, ezért akár egy idő után meg is szűnnek (START Plusz kártya), vagy éppen a megvalósuláshoz még egy csomó feltétel hiányzik, hiába vezetik be (a legújabb foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékkedvezmény). Ebben a formájában ez a terv arra hasonlít, mint amikor olyanok terveznek babakocsis feljárót, vagy bicikliutat, akik soha életükben nem közlekedtek még babakocsival, vagy kerékpárral.
Remélem, a megvalósuláskor majd kellemesen csalódom.
