GYES és csökkentett munkaidő vagy teljes állás GYES nélkül? Ez a mai napi kérdés!

Ma van ugyanis 2011. március 31-e, azaz az utolsó nap, amikor mindazok, akik 2010. december 31-én GYES mellett teljes állásban is dolgoztak, eldönthetik, hogy heti maximum 30 órában dolgoznak ezután, s felveszik a GYES-t, vagy lemondanak a GYES-ről, s maradnak teljes állásban. (Már amennyiben saját döntésről beszélhetünk, ugyanis a munkaidő-módosításánál a munkáltatónak is van mérlegelési jogköre, ahogy erről korábban már írtam.)

Kivételek is vannak:

-         ha valaki tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermeket nevel, s utána GYES-ben részesül, akkor teljes állásban dolgozhat, nem kell lemondania továbbra sem a GYES-ről.

-         ikergyermekek esetén is lehet teljes munkaidőben dolgozni GYES mellett, azonban a GYES összege ilyenkor nem duplázódik, csak egyszeres GYES-t kap az igénylő szülő.
-        ha valaki otthonról dolgozik, akkor korlátlanul végezhető munka GYES mellett.

A nagyszülői GYES-re, és az örökbefogadói GYES-re (mikor három évesnél idősebb gyermek után kap az örökbefogadó GYES-t) külön szabályok vonatkoznak.

Cikkajánló: Az anyukák önmaguk főnökei szeretnének lenni (delmagyar.hu)

Ezúttal nem is itthon, hanem Nagy-Britanniában. Bár gyanítom, Magyarországon sem más a helyzet. Az okok ismerősek: nem kedvez a brit édesanyáknak sem a sokszor rugalmatlan munkaidő, nem szívesen bízzák másra sokáig a gyerekeiket, úgy érzik, nagyon nehéz összeegyeztetni a családi életet a munkával...
S előbb is kell szembesülniük ezekkel a problémákkal, mint itthon, hiszen nincs lehetőségük sokáig otthon maradni; míg magyar társaikat - ha szerencsések, s van rá jogosultságuk, továbbá anyagilag is megengedhetik maguknak - csak a GYED, GYES letelte után érik utol ugyanezek a problémák.

Valóban egyedül a vállalkozóvá válás a járható út? Csábító a saját időbeosztás, hogy "nincs főnök"; ugyanakkor egy vállalkozásnál az ember saját magának tud a legkegyetlenebb hajcsára lenni, nincs szabadság, nincs táppénz sem sokszor. S nem is mindenkinek való a vállalkozói lét, nem bírja mindenki az ezzel járó folyamatos kihívásokat, stresszt, bizonytalanságot.

A táppénz változásáról – jogszabályok alapján

A Magyar Közlöny 2011/32. számában jelent meg az a törvény, mely alapján drasztikusan csökkent a táppénz mennyisége: ez pedig az államháztartási törvény módosításáról szóló 2011. évi XXXI. törvény. Ennek 6. §- a egy másik törvényt, a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt módosítja.

Az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (8) bekezdése 2011. május 1-je után a következő szöveggel fog szerepelni:

„A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 200 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét.”

Ahogy korábban is írtam, a táppénz felső plafonja tehát az eddigi összeg felére csökken (idáig a minimálbér 400 %-a volt, május 1-je után ennek a fele lesz).

A Munka törvénykönyve 137. § (1) bekezdésének változásáról, azaz a veszélyeztetett terhesek táppénz-jogosultságáról

A munkavállalót naptári évenként 15 nap betegszabadság illeti meg továbbra is. A betegszabadságot a munkáltató fizeti, s magasabb összegű, mint a táppénz; a betegszabadságon lévő az őt megillető távolléti díjnak a 70 %-át kapja.

A kivételek változtak a Magyar Közlöny 2011/32. számában megjelent 2011. évi XXXI. törvény rendelkezései szerint. E szerint a 15 nap betegszabadságot nem érinti

1. a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt keresőképtelenség;

2. a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti keresőképtelenség. (ez az új elem a törvényben, a veszélyeztetett terhes nők tehát nyomban táppénzre kerülnek.)

A Munka örvénykönyve kiegészült még egy további 205. §-sal is, mely szerint ezt a szabályt 2011. április 30-a után kell alkalmazni (Az Mt.-t így módosító paragrafus is 2011. május 1-jén lép hatályba.)

Szabadon választható részmunkaidő GYES mellett?

A bejegyzés apropóját az is adja, hogy mindjárt itt van március 31-e, amikor letelik a türelmi idő: ezután az is, aki teljes állásban dolgozott, s mellette kapta a GYES-t is, választásra kényszerül; lemond a GYES-ről, s marad teljes állásban, vagy megtartja a GYES-t, s heti maximum 30 órában vállal munkát (azzal az engedménnyel, hogy ha otthonában dolgozik, vagy ha tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevel, akkor nincs ez a megszorítás; GYES mellett munkát vállalni egyébként csak a gyermek egyéves kora után lehet.)

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Ha valakinek volt korábbi munkahelye, s gyermekgondozási szabadság ideje alatt sem szűnik meg a vele való jogviszony, akkor a törvény felhatalmazza arra, hogy a védett időszakban egyoldalú jognyilatkozattal bármikor folytathassa a munkaviszonyt; a munkáltatónak kötelező visszavenni, megfelelő pozíciót biztosítani, a bérét pedig felemelni az időközben hasonló munkakörben dolgozók munkabérének megfelelően. Nagyon erős jogosítványokat ad tehát a Munka törvénykönyve a gyermeket vállaló munkavállalóknak.

De mi a helyzet abban az esetben, ha valaki pl. a GYED letelte után akar visszamenni, s gondolkodik a részmunkaidős megoldáson?

Először is, ha visszamegy dolgozni, akkor kiadják a felgyűlt szabadságait; ha korábban 40 órás munkarendben volt, akkor a korábbi szerződés szerint adják ki a szabadságokat, így ez az időszak is „teljes állásnak” számít, ezalatt tehát még nem lehet igényelni a GYES-t. Letelik a szabadság időszaka, s a munkavállaló elővezeti a kérését: a jövőben szeretne négy-, hatórás állásban dolgozni, s mellette igényelni a GYES-t (ez az összeg esetleg kompenzálhatja az így kiesett jövedelmet.)

S itt a bökkenő; noha egyoldalú nyilatkozattal kvázi „visszahelyeztetheti magát” korábbi munkakörébe, ez annyit tesz, hogy a korábbi, gyermeknevelési szabadság előtti szerződése szerint dolgozhat. Ha munkaszerződését – melynek lényegi eleme a munkaidő – módosítani szeretné, azt csak a munkáltatóval való közös megegyezés alapján teheti. (Kivéve, ha köztisztviselő, vagy közalkalmazott, nekik biztosít a törvény lehetőséget a részmunkaidőre, gyermekük három éves koráig.)

Szépen hangzik tehát az az indoklás, hogy a gyermeknevelési szabadságról visszatérő szülő maga dönti el, hogy GYES mellett részmunkaidőben, vagy GYES nélkül teljes állásban dolgozik tovább. Ez csak elképzelés lehet; a megvalósítás azonban már egyezkedés eredménye, s nem törvényadta jog.

Cikkajánló: Még mindig a gyes-menedzsmentről

Korábban már írtam erről a nőnapi konferenciáról, ezúttal a hrportal.hu-n jelent meg egy nagyon jó kis összefoglaló.

Csak néhány dolgot mazsoláztam ki a cikk alapján:

-         felmerült, hogy nem mindig tudják megoldani a gyeséről visszatérő anya részmunkaidős foglalkoztatását a cégek; továbbá e téren a gyakran változó jogszabályok követése is nehézséget okoz (pár éve még csak 20 órában lehetett dolgozni GYES mellett, aztán 40 órában, január elsejétől ezt 30 órára csökkentették.)

-         nagyon fontos a kommunikáció, hogy a munkavállaló és munkáltató közösen gondolkodjon a lehetőségekről, a GYES utáni munkavégzésről, együttműködésről. ez azt is feltételezi, hogy a unkavállaló és munkáltató a gyermekgondozási szabadság ideje alatt is tartja egymással a kapcsolatot; jobb esetben kialakítanak olyan fórumokat, ahol rendszeresen találkoznak (ez persze lehet internetes felület, de akár céges rendezvények is) Noha jogszabály nem írja elő például, hogy a „védett három évben” a munkába visszatérni kívánó kismamának milyen határidővel kell visszatérési szándékát jelezni, az együttműködési kötelezettségből is következik, hogy ez a jelzés (írásban lehetőleg) időben történjen, hogy a munkáltató is fel tudjon készülni rá.

-         dobbantó munkakörök, képzések: ezek egyfajta átmeneti munkakörök, melyeket jellemzően rövid ideig töltenek be a gyermekgondozási szabadságról visszatérve, s segítik a visszatérő kismamákat, hogy újra megtalálják a helyüket a vállalati struktúrában.

Ami viszont még nem alakult ki, az valami egységes rendszer, ahogy a visszatérő munkaerőnek a reintegrációját elősegíti; egy-egy cégnél vannak nagyon jó kezdeményezések, megoldások, de ezek egyedi jellegűek; az adott munkáltató nyitottságán, és a munkavállalók bátorságán, civil kurázsiján múlik, hogy mennyire tudnak újra együttdolgozni.

Ugyanezt tapasztalom egyébként, miközben interjúkat készítek munkába visszatérő anyukákkal: egyelőre minden kedvezmény, a családi élet és a munka összeegyeztetését megkönnyítő megoldás a munkáltatók jóindulatán (vagy éppen annak hiányán) áll vagy bukik.

Cikkajánló: A hetvenes években jobb volt anyának lenni

Olvasva a delmagyar.hu-n megjelent cikket, elgondolkoztam: vajon tényleg jobb volt-e? (Ha a cikk alatti bejegyzéseket is nézzük, a hozzászólók sem tudnak megegyezni.)

Egyfelől ennyi lehetőség nem volt a kimozdulásra, kapcsolatteremtésre (nem volt internet, sőt, sokszor telefon sem, ennyi gyerekprogram.) Még nem volt GYED sem, hiszen azt csak 1985-ben (a 3/1985. (I. 17.) MT sz. rendelettel) vezették be (s azóta hányszor változtatták meg a feltételeit.) Nem volt még papírpelenka sem, légzésfigyelő, bébiőr, s a gyermekruháknak ilyen töméntelen mennyisége sem volt fellelhető a boltokban. Igaz, ami volt, az a tömegek számára is elérhető áru volt.

Ugyanakkor kiszámíthatóbb volt, mert nem volt ekkora munkanélküliség; emellett több bölcsőde és óvoda volt. Nagyjából mindenki visszamehetett a régi munkahelyére dolgozni, a munkáltató „megvárta” a gyermekgondozási szabadság leteltét. Jellemzőbb volt, hogy az emberek sokkal hosszabb ideig dolgoztak egy-egy munkahelyen, az nem szűnt meg ilyen gyakran, nem szervezték át; s nem kellett állandóan új dolgokat tanulni – viszont a képzések sem voltak ennyire nyitottak és sokrétűek, mint ma, az iskolarendszer struktúrája zárt volt. (Az, hogy ma mennyire próbál alkalmazkodni egy-egy képzés az igényekhez, ahhoz például, hogy nagyon sokan munka mellett tanulnak, vagy gyerekek mellől próbálnak szakképzést szerezni, külön bejegyzést érdemelne.)

Könnyebb volt tehát? Nem tudom. Ha a kiszámíthatóbb, kevésbé bonyolult jelzők megfelelnek a könnyebbségnek, akkor igen. De a lehetőségek hiánya, a fizikai nehézségek viszont szintén ott vannak a másik oldalon.