Olvasva a delmagyar.hu-n megjelent cikket, elgondolkoztam: vajon tényleg jobb volt-e? (Ha a cikk alatti bejegyzéseket is nézzük, a hozzászólók sem tudnak megegyezni.)
Egyfelől ennyi lehetőség nem volt a kimozdulásra, kapcsolatteremtésre (nem volt internet, sőt, sokszor telefon sem, ennyi gyerekprogram.) Még nem volt GYED sem, hiszen azt csak 1985-ben (a 3/1985. (I. 17.) MT sz. rendelettel) vezették be (s azóta hányszor változtatták meg a feltételeit.) Nem volt még papírpelenka sem, légzésfigyelő, bébiőr, s a gyermekruháknak ilyen töméntelen mennyisége sem volt fellelhető a boltokban. Igaz, ami volt, az a tömegek számára is elérhető áru volt.
Ugyanakkor kiszámíthatóbb volt, mert nem volt ekkora munkanélküliség; emellett több bölcsőde és óvoda volt. Nagyjából mindenki visszamehetett a régi munkahelyére dolgozni, a munkáltató „megvárta” a gyermekgondozási szabadság leteltét. Jellemzőbb volt, hogy az emberek sokkal hosszabb ideig dolgoztak egy-egy munkahelyen, az nem szűnt meg ilyen gyakran, nem szervezték át; s nem kellett állandóan új dolgokat tanulni – viszont a képzések sem voltak ennyire nyitottak és sokrétűek, mint ma, az iskolarendszer struktúrája zárt volt. (Az, hogy ma mennyire próbál alkalmazkodni egy-egy képzés az igényekhez, ahhoz például, hogy nagyon sokan munka mellett tanulnak, vagy gyerekek mellől próbálnak szakképzést szerezni, külön bejegyzést érdemelne.)
Könnyebb volt tehát? Nem tudom. Ha a kiszámíthatóbb, kevésbé bonyolult jelzők megfelelnek a könnyebbségnek, akkor igen. De a lehetőségek hiánya, a fizikai nehézségek viszont szintén ott vannak a másik oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.