Kötelező részmunka az új tervezet szerint?

A csaladhalo.hu-n jelentek meg olyan tervezetek, melyek újabb változásokat hozhatnak a gyermekvállalás anyagi hátterében, a munka területén, s a különböző ellátásokban. Hangsúlyozom, ezek csak tervezetek, tehát korántsem biztos, hogy a vázolt formában megvalósulnak, azonban a bennük lévő megoldások tényleges problémákra kívánnak választ adni.

Természetesen előkerült a részmunkaidős állások kérdése is; a tervezet szerint ugyanis kiterjesztenék a közszférában már alkalmazott megoldást a munkavállalókra is; ezek szerint a munkahelyére visszatérő anyát saját kérésére gyermeke három éves koráig munkáltatója köteles részmunkaidőben foglalkoztatni. (A honlapon közzétett összefoglaló nem írja, hogy a részmunkaidő ebben az esetben csak a heti 20 órás munkaidőt foglalja magában, vagy esetleg ennél többet is.)

Első olvasatra ez a kezdeményezés a kisgyermekes nők szempontjából mindenképpen pozitív változásnak tűnhet; mivel a munkáltató a védett időszakban eredeti munkakörbe és eredeti munkaidőben köteles visszavenni a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállalóját, ezért, ha valaki részmunkaidőben szeretne dolgozni, akkor egyezkednie kell a munkáltatóval, ugyanis munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják. A tervek szerint, a gyermek három éves koráig, a visszatérő munkavállaló egyoldalú kérésére a munkáltató köteles lesz engedélyezni a részmunkaidőt. Mivel a kisgyermekes munkavállaló pont ebben az időszakban lehet jogosult a GYES-re, ezért – ha részmunkaidős foglalkoztatása a heti 30 órát nem haladja meg – ettől a juttatástól sem esik el a munkavégzés mellett.

A helyzet azonban nem ennyire rózsás. Mivel törvényben írnának elő egy olyan kedvezményt, melyet utána a munkáltatónak kell valahogy megoldani, s ehhez segítséget nem igazán kap (a korábban már leírt részmunkaidős foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmény feltételrendszere elég kötött), ezért ez az intézkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkáltatók szemében a kisgyermekes nők még inkább problémás munkaerőnek számítsanak. S ugyan ki alkalmazna szívesen ebből a csoportból munkavállalót, mikor egy-egy állásra annyian jelentkeznek, olyanok is, akikkel aztán nincs ennyi munkajogi macera? Nem kevés nehézséget okoz ugyanis esetleg újból alkalmazni valakit, aki előtte talán évekig nem volt jelen aktívan a cég életében, de a helyére csak határozott idejű szerződéssel lehet mást felvenni, s mikor visszatérne dolgozni, akkor hirtelen a részmunkaidős foglalkoztatását kell megoldani.

Ugyanakkor az egyéb intézkedésekkel is szembemegy ez a tervezet; mivel a kormány a „munka országát” akarja létrehozni a szlogen szerint, ezért számos olyan változtatásról döntött, mely inkább a munkáltatóknak kedvez. Ide lehet sorolni például a próbaidő hat hónapra való kiterjesztésének a lehetőségét, a szabadságok számításánál és kiadásánál hatályba lépő új szabályokat, a veszélyeztetett terhes nők azonnali táppénz-jogosultságát a munkáltató által fizetett betegszabadság helyett. Ez a tervezet azonban egyértelműen a munkavállalót hozná helyzetbe – legalábbis az ötlet kitalálói szerint. Más kérdés, hogy a valóságban ez igen nehéz helyzet lenne mindkét félnek.

Kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből a tervezetből. A problémák valósak – kérdés, hogy ezúttal a helyes választ találják-e meg rájuk. Talán korai ebből ítélni, de sokszor az az érzésem, a női foglalkoztatást mindig egy-egy ötlet hivatott megoldani, de igazából senki nem gondolja át, hogy ezeknek az ötleteknek mi is lesz a valódi hatása, elérik-e a kívánt célt, vagy egy egész más jelenséget hoznak létre (lásd GYES és munka), igazából nem hoznak érdemi változást, ezért akár egy idő után meg is szűnnek (START Plusz kártya), vagy éppen a megvalósuláshoz még egy csomó feltétel hiányzik, hiába vezetik be (a legújabb foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékkedvezmény). Ebben a formájában ez a terv arra hasonlít, mint amikor olyanok terveznek babakocsis feljárót, vagy bicikliutat, akik soha életükben nem közlekedtek még babakocsival, vagy kerékpárral.

Remélem, a megvalósuláskor majd kellemesen csalódom.

Cikkajánló: Család és tudományos karrier?

Az alábbi interjút elsősorban az egyik állandó olvasómnak szeretném ajánlani, ha elolvassa, rá fog jönni, miért J.

Azonkívül mindenkinek szeretném ajánlani, mert rendkívül érdekes kérdéseket vet fel a vizsgálat során kapott eredmények tükrében: vajon milyen akadályok állnak a nők előtt, ha tudományos pályát kívánnak befutni? Miért fontos a hálózat-építés a kutatói karrierben, s miért maradnak ki a nők ebből? Miért nem tudott senkit küldeni Magyarország az európai egyetemi rektornők munkacsoportjába, melyet 2008-ban, Törökországban alapítottak meg? S a sok-sok negatívum mellett milyen kedvező folyamatok indultak meg hazánkban is?

Dr. Schadt Mária kutatásainak eredményei egyébként a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával megjelent Szerepváltozások 2011 kötetben olvashatóak (Esélyegyenlőtlenség a tudományos szférában).

Családbarát megoldások egy egészségügyi intézményben

Amikor egészségügyi végzettségű nőkkel beszélgetek, akik nem mellesleg még gyermeket is vállaltak, mindig felmerül, hogy egy ilyen szakmában, mely ugyancsak egész embert kíván, ahogy mondani szokás, de a munkahelyen való fizikai jelenlétet, műszakokhoz igazodó beosztást, hétvégi ügyeletet mindenképpen, vajon hogyan oldják meg, hogy mindkét helyen tudjanak teljesíteni?

Ezen a területen a részmunkaidő ritka, a távmunka a feladatok jellege miatt kizárható, így eléggé leszűkülnek a lehetőségek. Ezért is örültem, mikor a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai kezdeményezéséről olvastam, mely egy sikeres pályázatot követő projekt keretében nyolc, GYES mellett dolgozó kismamának könnyíti meg a kisgyermekes évek nehéz éveiben történő munkavégzést. A megvalósításról itt lehet bővebben olvasni.

De mi lesz a szabadságunkkal?(A Munka törvénykönyvében milyen, a fizetett szabadságot érintő változások lépnek hatályba?)

Az első változás – erről már korábban írtam is – a gyermekgondozási szabadságon lévő szülőket érinti. eddig ugyanis – ha ilyen okból szünetelt a munkaviszony, akkor a szülési szabadság időtartamára járt arányosan szabadság, s a gyermek gondozása vagy ápolása céljára kapott szabadság első évére. (Ez jellemzően a TGYÁS időszaka, illetve a GYED első éve volt.)

Ez az időszak a jövőben a felére csökken; tehát a fizetett szabadság a szülési szabadság idejére ezután is jár, de a gyermek gondozása vagy ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság időtartamának csak az első hat hónapját veszik figyelembe – erre jár fizetett szabadság. (Mt., 130. § (2) bekezdés c) pont)

Másik ide kapcsolódó változás; ennek a szabadságnak a pénzben való megváltása. Idáig erre nem volt lehetőség, ha a munkavállalónak letelt a gyermek ápolása vagy gondozása céljából kiadott fizetés nélküli szabadsága, akkor a munkába állástól számított 30 napon belül ki kellett adnia a munkáltatónak.

A hatályba lépő változások szerint most lesz lehetőség ennek a szabadságnak a pénzben való megváltására, a felek közös megegyezése alapján. Ez csak lehetőség lesz, természetesen továbbra is kiadható a szabadság – ahogy a munkáltató és munkavállaló közös érdekének jobban megfelel. (Mt. 136. § (1) bekezdés)

További lényeges változás, ha valaki vissza akar térni a gyermek gondozása vagy ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadságról a munkahelyére, akkor a jövőben az alábbi szabályokhoz kell tartania magát (idáig ez a terület egyáltalán nem volt szabályozva)

- ha a fizetés nélküli szabadság kezdetétől számított 6 hónapon belül kíván újra munkába állni, akkor a munkáltató a bejelentéstől számított legfeljebb 30 nap múlva a foglalkoztatási kötelezettségének eleget kell, hogy tegyen.

- ha a fizetés nélküli szabadság megkezdésétől számított 6 hónap már eltelt, s a munkavállaló ezután akar ismét visszatérni a munkahelyére, akkor a munkáltatónak legkésőbb a bejelentéstől számított 60 nap múlva kell foglalkoztatnia a munkavállalót. (Mt., 138. § új (6) bekezdés)

A szabadságok kiadásának rendjét is módosítják: A szabadságot kettőnél több részletben továbbra is csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni főszabályként. Idáig ennyiből állt a rendelkezés, azonban ezt a munkavállalók érdekeit védő szabályt szűkítették, ugyanis a jövőben

- kivételesen fontos gazdasági érdekből, vagy

- a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt

a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot. A felek eltérő megállapodása hiányában azonban ebben az esetben is megilleti a munkavállalót legalább 14 naptári nap egybefüggő távollétet biztosító szabadság. (Mt., 134. § (4) bekezdés)

Szociális Konzultáció: ki kíváncsi kire?

Régóta készülök erre a bejegyzésre, egyszer már neki is kezdtem, megírtam majdnem egy oldalt belőle, aztán újra átolvastam és félretettem. A téma azonban nem hagy nyugodni, ezért újra nekifogok, hátha ezúttal tovább jutok.

Nemrég kaptuk meg a Szociális kérdőívet. Mivel a szociális kérdések több szálon is szorosan kapcsolódnak a munka világához, ezért a blog szempontjából is érdekelt; milyen kérdésekben kérik ki a véleményünket, melyek a jövő szociálpolitikáját meghatározó sarkalatos pontok? (S most nem akarom a témát a politikai kritika irányába elvinni; szerintem hasznos lehet egy társadalmi konzultáció ehhez hasonló, mindennapjainkat érintő kérdésekben. Más kérdés, hogy helyi szinten talán könnyebben megvalósíthatóak ezek a párbeszédek, országos szinten azonban komoly nehézségekbe ütközhet, ha mindenkinek számítanak a véleményére. Ezeket a nehézségeket hidalhatja át ez a kérdőíves forma; ugyan a válaszok előre készek, de éppen ezért könnyű összesíteni őket, s a döntéshozók képet is kaphatnak arról, hogy az ország egésze miként vélekedik – nagy vonalakban – a hogyan továbbról.)

Nem veszek végig minden kérdést, talán a harmadik pont az, mely leginkább kapcsolódik fő témámhoz, s a következőképpen hangzik: Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol? A feltett kérdésnél már csak a válaszok jobbak: 1. Az országnak segély helyett inkább a munkalehetőséggel kellene segítenie a munkanélkülieket. 2. A segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. 3. Nem tudom megítélni a kérdést.

Komolyan elgondolkodtam: vajon lesz-e valaki, aki a segélyezésben látja a megoldást a munkanélküliség problémájára. A segélyben, mely egyfajta szociális háló; az átmenetileg nehéz helyzetbe került embereket segíti meghatározott ideig. Fogalmilag kizárt, hogy egyfajta megoldásként tekintsünk rá; a segély csupán a búvár oxigénpalackja, mely nem engedi megfulladni, míg felszínre nem kapaszkodik; na de nyilván nem lehet végletekig a lélegzését helyettesíteni vele.

Mégis, mi szükség van akkor arra, hogy betegyék a válaszok közé ezt is? Talán csak nem az, hogy ne nagyon legyen alternatíva? S igen, bőszen bólogatok, alapvetően egyet is értek azzal, hogy a munkanélküliség problémájára a munkalehetőségek teremtése a megoldás. (Ki hitte volna, nem? Tudok egyébként én is ilyeneket: az éhségre mi a megoldás? 1. ha eszünk 2. ha iszunk 3. nem tudom a választ.) Tovább is boncolhatom az egyetlen jónak szánt választ: tehát az országnak kéne munkalehetőségekkel segítenie a munkanélkülieket. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de számomra ez az ország kategória olyan megfoghatatlan. Egy országra nem szoktunk jogokat ruházni és kötelezettségeket terhelni; így elvárni sem lehet tőle semmit. Pláne nem munkahelyteremtést, ami az utóbbi években kevés más szereplőnek (cégek, egyéb munkáltatók, csak félve merem leírni: kormány esetleg…) sikerült. Ha jól tudom, még mindig 11 % körül van a regisztrált álláskeresők száma, ami nem kevés, tehát az országnak igen csak fel kell kötnie az alsóneműt, ha ezen változtatni akar.

S attól félek, ha megbízzuk az országot ezzel a nehéz feladattal, akkor a kormány el lesz foglalva a feladat másik oldalával; mivel elvileg van, aki munkahelyeket teremt, ezért a segélyezési rendszert akár le is lehet építeni. S valami az súgja nekem, hogy a feladat ezen része könnyebben és gyorsabban megy majd végbe, mint az átruházott munkahelyteremtés, a folyamat eredménye pedig egy igen nagylyukú szociális háló lesz, melyen csak úgy potyognak kifele az emberek. Sőt, ami a segélyezést illeti, itt nem kíváncsi senki annyira a másik magyar ember véleményére; az utóbbi hónapokban a munkanélküli ellátásokban igen drasztikus csökkenés következett be meglehetősen rövid idő alatt.

Számtalan kérdésről lehetne beszélni a munkahelyteremtés és segélyezés témakörében. Sokat közülük akár egy kérdőívben is meg lehet fogalmazni úgy, hogy VALÓDI alternatívák közül lehessen választani. A kérdésfeltevés azonban magával hozza, hogy igazából, jó lelkiismerettel csak a harmadik pontot tudom választani, azaz nem tudom megítélni a kérdést. Természetesen a kérdés alapján. Véleményem van, de arra ki kíváncsi?

Az örömmel végzett munkáért: Prolabora Kft.

Az interneten kutatva találkoztam a Prolabora Kft. nevével; kíváncsi lettem, s nyomban megnéztem a honlapjukat. A Prolabora Kft. ugyanis arra vállalkozott, hogy cégeknek segít megoldásokat találni abban a szituációban, ha a munkavállaló családos; hogyan tudnak közösen olyan stratégiákat kidolgozni, melyek segítségével a munkavállaló könnyen össze tudja egyeztetni munkáját és családi kötelezettségeit – a cég pedig így nyer egy munkahelyével elégedett, lojális, jól dolgozó munkaerőt. Ez a szolgáltatásuk egyébként Munka és Család Audit néven fut.

Hogyne érdekelt volna ez a vállalkozás, elkezdtem nézegetni a honlapjukat, s egy nagyon jó tanulmányt is találtam rajta; dr. Ternovszky Ferenc írásában a hagyományos karriermodell és a családi élet, gyermekvállalás összeegyeztetésének lehetőségét vizsgálja; hagyományos karriermodellen értve azt a szakmai előmenetelt, mely a munkavégzés során teljes munkaidőben fizikai jelenlétet ír elő, s melynek kiugrási pontjai pont arra az időszakra tehetőek, mely a nők számára – biológiai szempontból vizsgálva – a legalkalmasabb a gyermekvállalásra.

A hagyományos karriermodell tehát egész embert kíván; ha az embernek máshol is vannak kötelezettségei, például a családjában, akkor nehezen fogja ezt a lépcsőt végigjárni, lemorzsolódik, tudása pedig így elveszik a társadalom számára. A tanulmány abban látja a megoldást, ha el tudunk szakadni ettől a modelltől, s a mai társadalom kihívásainak jobban megfelelő rendszereket tudunk a munka terén kiépíteni. A gazdaság nem nélkülözheti azt a tudást, ami a nők birtokában van; nem veszhetnek el képzett és tehetséges nők azért, mert nem lehet szakmai életútjukat ebbe a merev struktúrákba beilleszteni.

A tanulmány a további részében ehhez a nehéz feladathoz kíván további támpontokat adni; itt jegyezném meg – a tanulmánynak azon részéhez, mely a részmunkaidős foglalkoztatás jogszabályi nehézségeit méri fel -, hogy ez a fajta atipikus foglalkoztatás is biztosítási időnek számít, a nyugdíjba most már úgy számít bele, ha az ebből a jogviszonyból származó jövedelem nem éri el a mindenkor érvényes minimálbér összegét, akkor szolgálati időként csak az arányos része vehető figyelembe: a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. (1997. évi LXXXI. törvény 39. §).

Ajánlom elolvasásra, nagyon érdekes szempontból járja körül ezt a sokunk számára igen égető problémát.

Ismerd meg A MÁSIK FELET!

Ezzel a címmel indítja újra a Jól-Lét Közhasznú Alapítvány képzését júniustól. A másik fél jelen esetben a munkáltató; a képzés keretein belül HR szakemberek válaszolnak az álláskereséssel kapcsolatos kérdésekre, különös tekintettel a gyermekgondozási szabadságról munkahelyükre visszatérő, vagy éppen új munkát kereső nők problémáira.

Bővebb információ és jelentkezés itt.

Céges kismamaprogram

Nagyon jó cikket találtam a hrportal-on, mindenkinek ajánlom elolvasásra. Talán azt a kulcsmondatot emelném ki belőle, hogy mindkét oldal (tehát a munkába visszatérni szándékozó édesanyák és a munkáltatók) felismerték már ezt az igen bonyolult helyzetet (ti. kisgyermekes nők alkalmazása), megoldást is szeretnének találni rá, csak nehéz feladni a megszokott álláspontokat, nehéz mindkét félnek még rugalmasan „előre” tervezni.

Erre kínál segítséget a Jól-Lét Alapítvány programja, mely azt tűzte ki, hogy rendszerben gondolja át a megoldási lehetőségeket. Vannak a munkaerőpiacon már most is olyan cégek, melyek aktívan foglalkoznak a kismamák el- és visszahelyezkedésével, keresik az újabb és újabb megoldásokat, azonban mivel egy-egy fecske még nem csinál tavaszt, szükséges lenne, hogy minél többen kövessék ezt a gyakorlatot, s a cégek által kitalált megoldások közismertek és sokak által elfogadottak legyenek.

Család és munka - interjú 3.

Az alábbi interjúban szereplő édesanya munkája mellett szintén három gyermeket nevel; villamosvezetőként dolgozik férjével együtt, így egy-egy, gyermeket nevelő nőket segítő munkaszervezési forma ki van zárva esetében (avagy ki szállna fel egy távmunkában vezetett villamosra?J)

Hol és mennyit dolgoztál a gyerekek születése előtt?

A gyerekek születése előtt először egy kft-nél dolgoztam két évet varrónőként, aztán egy kis közértben voltam hat hónapig üzletvezető-helyettes, majd a Vidámparkban pénztárosként két idényen át, azaz kétszer fél évet. Ezután kerültem a BKV-hoz, ahol a gyerekek születése előtt mintegy négy és fél évet dolgoztam, majd ide is mentem vissza a gyermekgondozási szabadságról; összesen tíz éve dolgozom ott villamosvezetőként.

Hány gyereked van, s mekkora korkülönbséggel születtek?

Három gyermekem van; nagyon kis korkülönbséggel születtek, az első és a második között összesen tizenegy hónap van, a második és a harmadik között pedig másfél év. Két és fél év alatt született meg mindhárom gyerek J.

Visszamentél dolgozni a gyerekek születése között? Szerettél otthon lenni "csak" velük?

Nem mentem vissza dolgozni, bár nagyon hosszúnak éreztem ezt az öt évet egyben. A végén már nem szerettem itthon lenni, vágytam vissza a munkahelyemre.

Mennyi idős volt a legkisebb gyermeked, mikor visszamentél dolgozni?

Két éves volt a legkisebb, mikor visszamentem dolgozni.

Mi volt az indoka a munkába állásnak; elsősorban anyagi okok, vagy hiányzott a munka (esetleg mindkettő, vagy más indok), hiszen nagycsaládosként lehettél volna főállású anya is?

Két okból mentem vissza; egyrészt hiányzott már a munka, másrészt anyagi okok miatt is.

Főállású anyának nem tudnék elmenni, mert nagyon kevés az a pénz, amit kapnék. Egyébként is soknak éreztem – ahogy már említettem is – azt az öt évet, amikor csak itthon voltam.

Főállásban dolgozol? Hogyan néz ki egy átlagos napod: mikor kelsz, ki viszi a gyerekeket reggel, mikor végzel a munkával, mikor tudod csinálni a házimunkát, mikor jut pihenésre idő, mikor jut idő kikapcsolódásra, szórakozásra?

Mivel mindketten ugyanazt a munkát végezzük, tehát villamosvezetők vagyunk a BKV-nál, egymáshoz és a családhoz hangoljuk a beosztásunkat; amelyikünk délutános, az viszi a gyerekeket óvodába, aki pedig délelőttös volt, az hozza el őket délután. Havi váltásban dolgozunk délelőtti és délutáni műszakban. Főállásban dolgozom, a részmunkaidős beosztás gondolata nem merült fel, mert ezt csak ún. besegítőként tudtam volna vállalni, azaz szólnak, ha valakit helyettesíteni kell, vagy egyéb okból van még munkaerőre szükség; egyrészt ez állandó rendelkezésre állást igényel, tervezhetetlen az időbeosztás, másrészt nem biztos, hogy visszavesznek majd később teljes munkaidőben, ha már nagyobbak lesznek a gyerekek.

A délelőtti műszaknál hajnali kettőkor kelünk, és délután fél egy és három óra között érünk haza, ez változó. A délutáni műszakban pedig 11.30-kor kezdünk, és este tizenegy óra tájban jövünk haza. Munka közben egy 9-10 órás műszakban rendszerint van két alkalommal pihenő, egy-egy alkalommal mintegy negyven perc.

Mennyire veszik figyelembe az időbeosztásnál, ha valaki családos?

Munkatársak közötti megállapodás, hogy a családosokat nem osztják be Karácsonykor, a saját családdal még nem rendelkezőket pedig Szilveszterkor. Ezenfelül általában nincs más elbírálás a beosztásnál, egyéb ünnepnapoknál; „központilag” nincs előírva semmiféle kedvezmény.

Milyen segítséged van a hétköznapokban (nagyszülők, bébiszitter, egyéb segítség)

A nagyszülők nagyon sokat segítenek, így havonta három-négy alkalommal van szabadidőnk a férjemmel. Mivel a nagyszülők ennyit segítenek, ezért szerencsére bébiszitterre még nem volt szükségünk.

Elégedett vagy-e a mostani életeddel? Ha nem, mit változtatnál rajta elsősorban?

Nagyjából elégedett vagyok, amin változtatnék, az az anyagi helyzetünk, mert vannak hiteleink, lakáshitel is, s más, kisebb hitelek is. Ha még valamin változtathatnék, akkor több türelmet kérnék J.

Az állásteremtés öt mítosza

A mai napra is egy cikkajánló jut; érdemes végigolvasni az fn.hu-n megjelent cikket, s a megállapítások fényében végiggondolni a tervezett, vagy más bevezetett módosításokat; különösen az eddigi segélyezési rendszer megnyirbálásáról írt bekezdés szomorúan aktuális. Igen hasonlít arra a szituációra, mikor hirtelen két évre csökkentették a GYES időtartamát, mondván, hogy ez a lépés növelni fogja a női foglalkoztatottságot. Körülbelül úgy növelte, ahogy a lerövidített munkanélküli segély a munkahelyeket.

Keresik a LEGJOBB NŐI MUNKAHELYET!

2011. május 31-éig lehet szavazni a Legjobb Női Munkahelyre. A pályázatot a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség írta ki; céljuk az volt, hogy e nemes versenyen keresztül rámutassanak az esélyegyenlőségi szempontok érvényesülésére, s a női foglalkoztatás szükségességére.

Két kategóriában lehet indulni:

I.                    25-250 főt foglalkoztató cégek

II.                 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégek

A pályázatról, s a korábbi nyertesekről itt lehet bővebben olvasni.

Cikkajánló: Rugalmas munka meg az esélyegyenlőség

Amikor valamiért harcolunk (jelen esetben az atipikus munkavégzési formákért), érdemes megnézni, hogy az áhított cél mit hozna még magával? Valóban csak pozitívumai lennének, vagy szembesülnénk olyan eredményeivel is, melyek igen hátrányosan érintenének?

Az ajánlott cikk ezt járja körül; a szerző egyébként nem először foglalkozik az atipikus munkavégzés kérdésével. Nem lehet letagadni, hogy ezeknek a munkaszervezési formákra igen nagy szükség van; mivel a mai társadalmakban való élni és boldogulni tudás nagyfokú rugalmasságot kíván meg az embertől, a változás, az örökös megújulás kényszere alól a munkaerőpiac sem maradhat ki. S minden változás úgy lehet sikeres, ha a buktatókra is jó előre gondolunk, s lehetőség szerint védekezünk is ellenük

A mostani Anyák Napja

Az idei kettős ünnep május első vasárnapján nemcsak engem ihletett meg, hanem a KSH már említett felmérése alapján készült egy elemző írás is, melyet Lambing Emese jegyez. A KSH- felmérésben közzétett számok és százalékok beszélni kezdenek ebben a cikkben: arról a sok-sok munkáról, melyet nők végeznek el a statisztika által inaktívnak nevezett éveikben.

Egyensúly a családban + egyensúly a munkában = egyensúly a világban?

Ezzel a címmel indít kampányt májusban és júniusban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. A kampány során konferenciákat szeretnének tartani, médiakampányt indítani, melyben felhívják a figyelmet arra, hogy miért is fontos a családi munkamegosztás, s miért az egyik előfeltétele annak, hogy a nők aktívabban tudjanak a munkaerőpiacon is jelen lenni.

Remek összefoglalókat találtam a témáról itt és itt.

A privát véleményem pedig az, hogy nagyon jók ezek a kampányok, egy csomó okos ember fog nyilatkozni a témában, ötletes reklámokat láthatunk majd, mindezt uniós támogatással; de vajon arra sor kerül-e, hogy az ötletelésen túl a konkrét változtatásokat (gondolok itt a jogszabályban rögzített lehetőségekre, mely a nők nagyobb részvételét célozzák a munkaerőpiacon) vajon fog-e eredményezni ez a kampány? Vagy május-június után beköszönt a nyár, mindenki szabadságra megy, s szeptembertől kezdve pedig csak emlék lesz az egész, s marad minden a régiben?

Táppénz és a GYET (ápolási díj) alatti munkavégzés

Előre szólok, hogy az „izgalmasnak” ígérkező cím ellenére nemcsak a jogszabályokat fogom ismertetni, hanem egy olyan problémát szeretnék felvetni, mely egy hozzászólás kapcsán került elő, s akkor kezdtem el gondolkodni a megoldáson – illetve azon, hogy miért is jött létre így, ebben a formájában a fent említett szabályozás.

Az Ebtv. 49. §-a szerint, ha valaki GYET, illetve ápolási díj mellett dolgozik, akkor a táppénz kiszámításánál csak azokat a napokat lehet figyelembe venni, melyet ezalatt az időszak alatt töltött biztosítási jogviszonyban, illetve a táppénz összegének kiszámításánál is csak azt a jövedelmet lehet igénybe venni, melyet ezalatt az időszak alatt szerzett, s melyből egészségbiztosítási járulékot vontak.

A dolog érdekessége, hogy 2011. január elsejéig ez a szabály vonatkozott a GYES melletti munkavégzésre is; pár évig előtte teljes munkaidőben lehetett GYES mellett dolgozni a gyermek egy éves korától, ekkortól lépett hatályba az a módosítás, mely ismét csak részmunkaidőben tette lehetővé a GYES melletti munkavégzést. „Cserébe” azonban hatályon kívül helyezték ezt a szabályt, mely a táppénzre való jogosultságot korlátozta a fent említett módon.

Van ugyanis egy kedvezmény, mely a TGYÁS-on, GYED-en lévőkre vonatkozik; e szerint, ha a biztosított személynek azért nem volt a kérdéses időszakban figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, TGYÁS-ban, GYED-ben részesült (ezek egyikéből sem vonnak egészségügyi járulékot, tehát nem lehet egyik sem a táppénz alapja), akkor a táppénzt a korábban folyósított ellátás alapjául szolgáló összegből kell kiszámítani. Azonban a jogalkotó úgy gondolta, hogy ez a kedvezmény már nem járna azoknak a munkavállalóknak, akiknek a törvény megengedi, hogy GYES, GYET vagy ápolási díj mellett munkát vállaljanak. Ebben az esetben csak azok a napok számítanak, amelyet így dolgozik a munkavállaló; a gyakorlatban ez annyit tett, hogy aki pl. GYES mellett dolgozott, annak fél évig (180 napig) csak minimálbér után járt a táppénz adott esetben.

Idén januártól ez a szabályozás, s a GYES, GYET melletti munkavégzés is megváltozott. A GYES melletti munkát heti 30 órában állapították meg, s ehhez igazították a GYET melletti munkavégzést is, melyet heti 20 óráról szintén 30 órára emeltek. Ahogy fentebb is említettem, hatályon kívül helyezték a GYES melletti munkavégzésre vonatkozó speciális táppénz-számítási szabályokat. Mivel azonban a GYET és az ápolási díj melletti munkavégzésnél megmaradtak ezek a speciális szabályok, előfordulhat olyan helyzet, mikor nehezen lehet értelmezni: mégis mi alapján számítják ki a táppénzt?

Vegyük azt az esetet, mikor valaki a GYED letelte után visszament dolgozni; a változtatásig ezt akár teljes munkaidőben megtehette. Ha az időszak alatt táppénzre lett jogosult, akkor bizony az első félévben csak a minimálbér után számították ki a táppénzt (egészen most januárig így volt). Letelik a GYES időszaka; amennyiben legalább három gyermeket nevel, igényelhet GYET-et is, s januártól már akár napi hat órában is dolgozhat mellette.

Mi történik ilyenkor? Folyamatosan dolgozik, rég teljesítette már a szükséges 180 napot, nem a kedvezményszabály vonatkozik rá; ha azonban GYET-et igényel, akkor nem veszik figyelembe a GYES melletti munkavégzést, s megint a minimálbérből számítják maximum a táppénzt?

Szerintem a jogalkotó nem ezt akarta, hanem csupán nem akart dupla kedvezményt biztosítani; tehát a kedvezményszabály érvényesülését akarta megakadályozni; úgy gondolta, ha valakinek jár a GYET (korábban a GYES-nél is), s jövedelmet is szerez, akkor legalább a táppénzre való jogosultságnál ne kapjon kedvezményeket. De jelen esetben, ha valaki már GYES mellett dolgozik, majd folyamatosan dolgozik tovább, s igényli a GYET-et is, akkor igazságtalan lenne, ha pusztán emiatt nem vennék figyelembe a GYES melletti munkavégzést, s 180 napig ismét maximum a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér lehetne egy esetleges táppénz alapja.

Adórendszer, társadalombiztosítás és a női foglalkoztatás

A neten böngészve ezt a gyöngyszemet találtam, melyet a SEED Alapítvány munkatársai állítottak össze; érdemes elolvasni, bár meglehetősen hosszú. Mióta ez a tanulmány megjelent, elég sok változás bekövetkezett a családi adózásban, a gyermekgondozási szabadság alatti juttatásokban, s a sort még folytathatnám, azonban nagyon sok megállapítás ma is megállja a helyét.

Újból a táppénzről

A tegnapi naptól (2011. május 1-jétől) kezdve drasztikusan szigorodtak a táppénzszabályok, ahogy arról már korábban írtam. A táppénz maximális napi összege bruttó 5200 Ft (a mindenkori minimálbér kétszeresének harmincad része az egy napra jutó maximális táppénz), természetesen ez csak a felső plafont jelenti, ennél kevesebbet lehet kapni, többet viszont nem.

A passzív táppénz felső összeghatára ennél is alacsonyabb, tehát ha valakinek a táppénzre való jogosultságát a biztosítási jogviszony megszűnése után maximum három nappal megállapítják, akkor maximálisan napi bruttó 3900 Ft-ot kaphat. (a passzív táppénz napi összege a mindenkori minimálbér 150 %-ának harmincad része.)

Ünnepi beköszöntő

Jeles nap ez a mai, kettős ünnep: május első vasárnapja, Anyák Napja éppen május elsejére, azaz a Munka Ünnepére esik.

Egy női munkával foglalkozó blog hogyan is hagyhatna ki ilyenkor egy gyors beköszöntőt; a mai nap minden nőé, aki gyermeket vállal. s így rengeteg munkát is magára; minden nőé, aki zsonglőrködik a családja és a hivatása (vagy „csak” a kenyeret adó munkája) között, minden nőé, aki századszorra vallja be az interjúkon, hogy igen, vannak ugyan gyerekei, akik néha még betegek is, de mégis dolgozni is szeretne; minden főállású anyáé, aki egy minitársadalmat, a saját családját igazgatja, s intézi ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgait, minden, ma már nyugdíjas nőé, aki végigdolgozott egy életet, s most esetleg az unokák körül, vagy éppen vadidegen embereknek segít önkéntesként.

Isten éltesse őket!