Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2011. január 8., szombat

40 év munkaviszony

Még a jogszabály elfogadása előtt…

„A szociológus szerint jelenleg a gyermekgondozás áthárítása zajlik a hiányos intézményrendszerről a családokra: a kormány ugyanis azt tervezi, hogy a nők negyven év szolgálati idő után nyugdíjba mehetnek, hogy így a nagymamák segíteni tudjanak az unokák ellátásában.”

Ez a hír ütötte meg a szemem egy cikkben, mely a 2011. januárjától várható változásokat foglalta össze. Milyen jó, gondolhatnánk első pillantásra, hiszen végre van egy kormány, mely honorálja, hogy a gyermeket vállaló nők kettős terhelés alatt állnak: egyfelől a gyermeknevelés általában rájuk hárul, másrészt elvárják, hogy előbb vagy utóbb újból teljesértékű munkaerők legyenek (a gyermeknevelés mellett.) Legalább kapnak némi enyhítést; 40 év szolgálati viszony után nyugdíjba vonulhatnak… s most álljunk meg a mondat első felénél.
1998. január 1-je után az egyetemi, főiskolai tanulmányok már nem számítanak be a szolgálati időbe, így kapásból 5-6 (kinek mennyi) év ugrott. A kedvezmény szempontjából egyáltalán nem veszik figyelembe az egyetemi-főiskolai éveket, tehát az 1998. január elseje előttit sem.
A gyermekekkel töltött idő beszámít a szolgálati időbe, de csak maximum 8 évet lehet így elszámolni. S itt eszembe jutnak azok a barátnőim, ismerőseim, akik sok gyereket vállaltak, s azokat becsülettel nevelik is. Velük vajon mi lesz? Hiszen a nyolc évet már régen elfogyasztották, s minden egyes gyermekkel drasztikusan csökkentek az esélyeik a munkaerőpiacon. Viszont a társadalomnak rengeteget nyújtanak azzal, hogy rendes, becsületes embereket nevelnek ebben az el nem ismert időben.

Szóval a 40 év azért nem jelent feltétlenül könnyítést: ha valaki 20 éves korában kezd dolgozni, akkor 60 éves korára lesz nyugdíjra jogosult: a fenti megszorításokkal.

S most jöjjön a mondat második fele: „így a nagymamák segíteni tudjanak az unokák ellátásában”. S ennél a résznél kezd valamilyen lila köd elborítani. Szóval nem érvényes az előfeltevés, nem azért kapják ezt a kedvezményt a nők, mert elismerik a kettős terhelést, hanem, hogy tovább robotoljanak;  mivel bölcsődéket építeni drága, ezért tegyük oda a nagymamák (igen, csak a nagymamák, véletlenül sem a nagypapák) ingyenes munkaerejét. Majd ők vigyáznak az unokákra, míg gyerekeik összeszedik a szükséges szolgálati időt.
Volt régebben egy olyan szabályozás, hogy a péntekenként a nők hamarabb elmehettek a munkából, hogy elvégezhessék a hétvégi nagybevásárlást.  Mindezzel a kedvezménnyel deklarálva, hogy az otthoni munka kinek is a feladata. Na, ez a régebbi példa jutott eszembe erről a tervezetről.
S véletlenül sem azt akarom ezzel mondani, hogy a nagymamák általában nincsenek szívesen az unokákkal. dehogynem, sokszor nekik is, és az unokáknak is öröm az együtt töltött idő. De ebből nem lehet kényszert csinálni, főleg nem jogi eszközökkel; a nagymamai (nagyszülői) lét más, mint a szülőkké, nem jelent egy olyan feladatot, mint a szülői: nem jelölhetjük ki KÖTELEZŐEN a nagyszülőnek, hogy mit csináljon a jól megérdemelt nyugdíjas éveiben.

S most tovább is van, mondjam még?

Elfogadták a jogszabályt, hatályba is lépett, íme:

(1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, forrás: net.jogtar.hu)

18. §  2a) Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki
a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és
b) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
 (2b) A (2a) bekezdés tekintetében jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.
 (2c) A (2a) bekezdés alapján az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet.
 (2d) A (2c) bekezdésben előírt jogosultsági idő - ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt - egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.

A hivatkozott jogszabályok pedig:

Tbj. 5. § (1)
a) a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
b) a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,
(…)
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,

1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bek.

A családi pótlékra való jogosultság szempontjából, valamint az (1) bekezdés, a 20. és a 23. § alkalmazása során saját háztartásban nevelt, gondozott gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,
a) aki kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül,
b) akit szociális intézményben 30 napot meg nem haladóan helyeztek el, vagy
c) aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában [Gyvt. 49-51. §] tartózkodik.


Táblázatban így néz ki a kedvezmény:

Gyermekek száma
40 évbe beszámított év (maximális)
1
8
2
8
3
8
4
8
5
9
6
10
7
11
8
12
9
13
10
14
11
15
12 és több
15


15 év nem kevés idő. (Bár igaz, kevesen vannak, akik ehhez a kedvezményhez legalább 11 gyermeket „produkálnak”.) De a kedvezményeknél én igen erős esetlegességet érzek: egy négy gyermeket vállaló nőnek ugyanúgy 8 év kedvezmény jár, mint a kevesebbet vállalóknak, holott magyar viszonyok között nagyon könnyű teljesíteni ezt a 8 évet (inkább többet), ha valaki négy gyermeket szül. A munkaerőpicai esélyei viszont meredeken csökkennek minden egyes gyermek vállalásával; ehhez a hátrányhoz képest nagyon kevés ez a 8 évnyi előny – még akkor is, ha csak a kedvezmény szempontjából kurtítják meg a gyermekneveléssel töltött idő beszámítását.
S nekem azt is sugallja ez a részleges beszámítás, hogy a gyermekkel töltött évek azok nem igazi, komoly munkával töltött évek: kedvezményt kapnak a sok gyermeket nevelő nők, nem munkájuk elismerését, miközben még mindig sehol nem látok megoldást arra, hogy sajátos életútjukat hogyan kezelik, hogyan lehet idősebb korukra nekik is ellátásuk, hogyan honorálják azokat az éveket, amikor „csak” gyereket neveltek?
Úgy érzem, ezért (is) kellene több nő a parlamentbe; hogy a sajátos női szempontok képviselve legyenek, s ne külső elképzelések alapján mondják meg, hogy mi lenne jó a nőknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.