A közbeszéd szintjén persze igen, kemény munka. Legalábbis a felszínen, ha internetes fórumokat, magánbeszélgetéseket nézek, ahol nem feltétlenül kell jólfésültnek, pc-nek lenni, ott már megoszlanak a vélemények. Maximum ezeket a névtelenség homályában leírt véleményeket nem szokták olyan helyen hangoztatni, ahol rombolná az ember megítélését.
De mi a helyzet jogszabályi szinten? Mennyire tekinti a jog munkavállalásnak a gyermeknevelést?
Egy társadalom túléléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy legyen utánpótlás, s nem elég a szükséges mennyiséget előállítani, az utánpótlást alkalmassá kell tenni arra, hogy fenntartsa, sőt jobbá tegye a társadalmat. Tehát elegendő számú gyermekre van szükség, hogy jó társadalomban éljünk, s ezeket a gyerekeket megfelelően kell nevelni ahhoz, hogy később ennek a közösségnek a hasznos tagjai tudjanak lenni. Lehet vitázni azon, hogy mégis mennyi, de mindenképpen szükséges némi személyes jelenlét gyermekeink neveléséhez; tehát nem megoldás az, ha mindent különböző intézmények segítségével próbálunk megoldani. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne vegyünk igénybe semmilyen segítséget, sőt, nagyon is hasznosnak tartom, hogy van rá lehetőség!)
S mivel szükség van erre a személyes jelenlétre, ezért a szülőpárosból az egyik fél (jellemzően az anya) bizonyos időre általában kiesik a munkaerőpiacról; a jog szempontjából inaktív státuszba kerül – kezdjük ennél a megfogalmazásnál, ugye, nem arról árulkodik, hogy komoly munkának ismerik el a gyereknevelést?
Hogyan honorálják ezt az ún. inaktív státuszt (ami sokszor, nagyon sokszor aktívabb, munkásabb szakasza az életnek, mint a szűkebb értelemben vett munkavállalói időszak)?
Ha az anyának volt korábban megfelelő mértékű biztosítási jogviszonya, akkor kap terhességi-gyermekágyi segélyt, ez 168 napig jár, a korábbi fizetés 70%-a, s igénybe lehet már venni a szülés várható időpontja előtt 28 nappal. Ezt a 168 napot egyébként szülési szabadságnak hívják, s csak az anya veheti igénybe. Más munkát nem végezhet az időtartam alatt.
Már maga az elnevezés is árulkodó: terhességi-gyermekágyi SEGÉLY. Segély, nem fizetés, tehát korántsem munkáért kapott ellenértéket idéz fel a szó, hanem az előbb már említett inaktív állapot ellensúlyozását. Hozzáteszem, TGYÁS akkor jár, ha volt megfelelő előzetes biztosítási jogviszony, egyébként csak a GYES jár, mely jellemzően sokkal kevesebb, a mostani minimálbér töredékének megfelelő összeg havonta.
Az időszak „munka jellege” felé mutat viszont az a tény, hogy a korábban munkaviszonyban dolgozó nőnek erre az időszakra (és a GYED első évére) is jár fizetett szabadság. Bizonyos szempontból persze érthető, hogy az egész időszaknak miért csak egy részére jár a szabadság (a többire nem), ugyanis több gyereknél ez már egész hosszú időszakot is jelenthet a gyermeknevelési szabadság végén; a törvényalkotó viszont ezt a terhet (ennek a kifizetését) egy az egyben ráterhelte a munkáltatóra. Ugyanakkor az, hogy ilyen korlátok közé szorítja a szabadságot, megint azt erősíti, hogy igazából ezek az évek nem számítanak munkával töltött éveknek, nem jár a teljes időszakra fizetett szabadság.
A TGYÁS folyósítását követő időszakban – megfelelő feltételek esetén – lehet igényelni a gyermekgondozási díjat, GYED-et. Itt már maximálva van az összeg – egyfelől szintén a korábbi fizetés 70 %-a, azonban egy másik felső plafon is bejön; a GYED havi összege a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 %-a lehet. (2011-ben ez bruttó 109.200 Ft ). Az inaktív státuszt erősíti, hogy ezt az összeget is a társadalombiztosítási járulékokból finanszírozzák, s megtiltják az egyéb keresetet mellette (kivéve bizonyos szellemi alkotásokból befolyó jogdíjat.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.