Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2011. március 8., kedd

Magányos hősként (2.)

Avagy nők a munkaerőpiacon

Itt ülök, s nem is tudom, hol kezdjem: mikor lesznek magányos bozótharcosok a nőkből a munkaerőpiacon?

A tapasztalataim, s az ismerősök tapasztalatai alapján már a kezdet kezdetén, akár az első munkahelyi felvételi beszélgetésen. Amikor megkérdezik, hogy mikor is tervez majd gyereket. S hiába tiltott a kérdés, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy létezik a munkavállalók efféle szűrése.
A helyzet aztán egyre fokozódik, ahogy valóban megszületnek azok a gyerekek: a gyermekgondozási szabadság letelte után, ha egy nő vissza akar térni a régi munkahelyére, vagy netán új munkahelyet keres, mázsás terhet jelentenek, s a felvételi interjúkon elég sokat foglalkoznak a reménybeli munkáltatók a számukkal, egészségi állapotukkal, továbbá más családtagokkal, akik a háttérben ugrásra készen várják, hogy átvehessék a kicsiket, amikor azok betegek lesznek. (Vicces egyébként, ha ugyanabból a családból a férfi keres munkát, akkor neki előnyt jelent, ha gyerekei vannak; általában megkapja a „megbízható családfenntartó munkaerő” plecsnit a neve mellé, míg ha ugyanazok a gyerekek mellől az anya keres munkát, akkor meredeken esik az ázsiója a munkaerőpiacon, a gyerekei miatt abszolút megbízhatatlan munkaerőnek tartják.)
Ennél már csak az a rosszabb, ha idősebb korban keres új munkát a nő; akkor már nemén kívül a kora is hátráltató tényező.

S mit teszünk mi ez ellen, hiszen nem kis csoportról van szó? Úgy értem, mit teszünk mi közösen, s nem egyénileg? A mostani helyzetből ítélve nem hiszem, hogy eredményesen lépünk fel közösen, inkább itt, ezen a területen is általában bozótharcot vívunk. Pedig a közös munka csodákat művelhet, s itt most hadd hozzak néhány példát:
Az egyik egy cikk, mely igen messzire visz minket, egy kenyai kezdeményezésről szól. Szívből ajánlom olvasásra!
A másik már egy ajánlott kezdeményezés, immár Magyarországon, azon belül is Gödöllőn; a Regina Központ és Nőház Munka-helyben programjáról van szó.
S a harmadik pedig Molnár-Bánffy Katának a kezdeményezése; egy olyan csoportot szervezett, melynek célja, hogy munkához segítsen minden arra vágyó anyukát. Érdemes ezt is megnézni!

Most pedig szeretném nyitva hagyni ezt a bejegyzést, s remélem, hogy még nekem is eszembe jutnak hasonló kezdeményezések, illetve a poszt olvasóinak is vannak további ötletei!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.